Az elme, avagy a boldogság és a boldogtalanság állapotai
A tudaton belül a legnagyobb tere az elmének van, a legtöbb feladatot ő látja el. Az elme felelős az érzéseinkért, a gondolatainkért, a vágyainkért és a döntéshozásainkért. Ha az elme jó állapotban van, akkor a barátunk; ha rossz állapotban van, akkor az ellenségünk lesz. Az alábbi írásban megismerheted az elme állapotait és jobb szintre emelheted őt.
Az elme (manasz) funkciója és fontossága
Az elme feladatai közé tartozik az érzés, a gondolatok, a vágyak, az álmok és az akarat működtetése: örömöt és bánatot tapasztal. Összefogja és feldolgozza a érzékszervi ingerek információit: a szem látását, a bőr tapintását, az orr szaglását, a fül hallását és a nyelv ízlelését. Amikor a kezembe fogok egy almát, akkor annak látványát, tapintását és illatát az elme értelmezi és ad mellé tartalmat. A példával szemléltetve: tudatába kerülök annak, hogy egy alma van a kezemben, amit szeretek, amit meg lehet enni, és eszembe jut milyen sokat másztam fára gyermekkoromban, és degeszre ettem magam finom gyümölccsel.
Az érzékszervekkel kapcsolatban az elme feladata az is, hogy mindig kielégítse az érzékszerveket úgy, hogy azok kellő ingert kapjanak. Az érzékek elégedetté tétele bizonyos szintig szükségszerű, mert ennek hatására leszünk testileg és mentálisan kiegyensúlyozottak. Kell fény és látvány a szemnek, íz és étel a nyelvnek, tapintás a bőrnek, illat és hanga az orrnak és a fülnek, hogy tájékozódni és kapcsolódni tudjunk a környezetünkkel. A túl sok inger azonban leterheli az érzékszerveket és eltompítja a tudatot. Ha mindig az érzékek tárgyai vannak fókuszban, akkor az ember ösztönlénnyé válik. Semmi sem fogja érdekelni, csak az, hogy a teste és az ami vele kapcsolatban van, ki legyen elégítve.
Az elme működése szorosan kapcsolódik az érzékszervek, az idő, a tér, a távolság és az emlékek érzékeléséhez, így az érzetei és megállapításai nem teljesek. Az érzékszervek nem tökéletesek, például egy sötét szobában még a saját kezünket se látjuk, bizonyos közelségen és távolságon túl se látunk, a fülünk se hall minden hangot, a tapintás bizonyos küszöbértéken belül tapasztal, stb. Az idő kapcsán az elme a felejtés miatt a múltat a jelenben már másképp éli meg, illetve a fantázia miatt a jövőt is másnak képzeli el, mint ahogy az valójában meg fog történni. A tér esetében gondoljunk egy papírra vetett 3D rajzra. A papíron a rajz 2D-ben van, de mi mégis úgy látjuk, mintha térben lenne. A távolság tekintetében a távoli tárgyakat nagyon aprónak látjuk, holott nem azok. Az emlékek befolyása megjelenhet egy régi tapasztalás által, amit rávetítünk a jelen történésre. Például a múltban egy kutya megharapott, és most az utcán velem szembe jövő kutyáról rögtön azt feltételezem, hogy meg fog harapni. A felsorolás példáin keresztül megérthetjük, hogy az elme által nyújtott végkövetkeztetések, érzések, gondolatok és tapasztalatok egyáltalán nem teljesek és tökéletesek.
A döntéshozás szintén az elméhez kapcsolódik, így nagyon fontos, hogy ez elme ne az érzékek, az idő, a tér és az emlékek hatása, hanem az intelligencia felügyelete alatt álljon. Megfelelő helyzetben az intelligencia az irányítója az elmének és az érzékeknek, hisz fő funkciói: a dolgok valódi természetének megítélése, a megértés, a kétkedés, az észlelés, a memória, a felmérés és az értékelés. Ha az elme szabályozott és jó állapotban van, akkor az intelligencia segítségével jó döntéseket fog hozni az élőlény számára, de ha nem, akkor csak ösztönszintű működést fog eredményezni.
Patandzsali felosztása
Az előbb leírtak miatt Patandzsali (ő írta a Jóga-szútrát) szerint a jóga egyik fontos célja az elme állandó változásainak kontrollja. Szerinte a mentális (finom fizikai) test vezeti az embert a feltételekhez kötöttséghez vagy éppen a felszabaduláshoz. Valójában a legtöbb emberi probléma és betegség is elmeszintű, vagy legalábbis pszichés eredetű, amelyre az egyetlen gyógyszer az elme (koncentráció és meditáció gyakorlásával történő) fegyelmezése.
Az elme, az intelligencia és a hamis egó alkotta mentális test jelenti a kapcsolatot a lélek tiszta tudata és a durva fizikai test között, így az önmegvalósítás szempontjából is nagy a szerepe. Ebből kifolyólag Patandzsali nagy hangsúlyt fektet a mentális test tanulmányozására. A jóga tulajdonképpen számos eszközt ad arra, hogy irányítsuk a mentális testünkben lezajló folyamatokat, és arra is, hogy elménk visszanyerje képességét az élet magasabbrendű céljainak elérésére.
Patandzsali az elme öt állapotát írja le annak tisztasága szerint: 1. kába (mudha), 2. zavarodott (ksipta), 3. nyugtalan (viksipta), 4. egy helyre szegeződő (ékagra) és 5. jól kontrollált (niruddha). Ennyiféle elmeállapotban lehetünk, és a fő típusok között természetesen számtalan átmenet, fokozat létezik.
Az elme öt állapota
A kába (mudha) elmét a tudatlanság (tamasz) dominálja, amelyet a tétlenség, a bűn, a tudatosság hiánya, a letargia és a sok alvás jellemezi. Ebben az állapotban az elme annyira lusta, hogy elveszíti a helyes gondolkodás képességét, ezzel együtt negatívvá és tompává válik.
A szenvedély (radzsasz) és a tudatlanság (tamasz) együttes túlsúlya okozza az elme zavarodottságát (ksipta). A szenvedély túlsúlya miatt az elme hiperaktívvá válik, a tudatlanság miatt pedig elveszíti a jót elfogadó, és a rosszat elutasító megkülönböztető képességét. Így egyik helyről a másikra ugrál, és csapong anélkül, hogy bárhol megnyugodna. Állandóan zavarják a külső ingerek, de nem tudja, hogyan különböztesse meg a jótékonyakat a haszontalanoktól. Érthető, hogy nem csupán a lelki életben, de a hétköznapi tevékenységeink során is nagy akadályt jelent a zavarodott elme.
Nyugtalan állapotában (viksipta) az elmét a szenvedély (radzsasz) uralja, ez a zavart elme előrehaladott állapota, amely komoly akadályként áll a fejlődés és az önvaló felfedezésének útján. Ezeken a szinteken az ember fájdalmat, nyomorúságot és mindenféle kellemetlen érzést tapasztal. Állandóan szenved, és mindig tanácstalan saját valódi érdekét illetően. A következő két elmeállapot ezekkel szemben jóval nyugodtabb.
Az egy pontra szegezett (ékagra) állapotában az elme rögzült, és nincsenek benne változások. Ekkor a szenvedély (radzsasz) körőerőn túl főként a jóság (szattva) van túlsúlyban, amely az anyagi természet világos aspektusa. Ez a békével teli állapot már nagyon közel van a teljes nyugalomhoz, amelyben a dolgok valódi természete ténylegesen feltárulhat.
Az elme jól kontrollált állapotában (niruddha) egyáltalán nincs zavar, mert a szattvikus (a jóság minőségében levő) energia tisztán hatja át. Ennek a tudatállapotnak a megvalósulásakor az elme zavartalan tükrében a torzításmentes tapasztalás révén megnyilvánul az eredeti tudat, és az ember képes lesz arra, hogy felfedezze saját igazi természetét és a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatát. Ez az elme elcsendesítésének tényleges célja.
Az elme és a tudat
Ha az elme szattvikus állapotban van, az intelligencia pedig transzcendentális tudással átitatott, akkor a hamis egó nem fog ragaszkodni és a tudatunk megfelelően működik. A tudatról és a kötőerőkről külön cikkben lehet olvasni. Lásd lentebb!
Kiegészítés: A kötőerőkről ITT, a tudat felépítéséről ITT és a tudat szintjeiről pedig ITT érhető el leírás.
