A karma és a reinkarnáció
Mi a sors? Ha létezik a sors, akkor előre meg van írva? Képesek vagyunk hatással lenni jelen és következő életünkre? Egyáltalán létezik következő élet? Ha igen, akkor hogyan adódik a következő élet? Jelen írás – többek között – ezeket a kérdéseket válaszolja meg.
Mi a karma?
A karma szó tettet jelent, a karma törvénye pedig egyszerre a tetteket és azok visszahatásait. Minden cselekedetnek van következménye: ezt a nyugati tudományok is kijelentik. A fizikában például az erő nem vész el csak átalakul, ha beleütsz a falba, az visszaüt; ha belenyúlsz a tűzbe az megéget; ha elengedsz valamit az leesik. A kémiában az akció reakciót vált ki; ha a szirupot beleteszed a vízbe oldat lesz belőle; ha a sósavat ráöntöd a fára, akkor szétmarja.
A jógikus szemlélet szerint ez a működési mechanizmus nem csak a durva fizikai tárgyakra igaz, hanem mindenre, vagyis az energetikai, a finom fizikai és a lelki szintekre is. Ha valaki ingerszegény környezetben él, akkor tudata tompa lesz; ha valaki kedves, az jó érzést vált ki; ha egészséges életmódot követünk, akkor nagy valószínűséggel egészségesek leszünk.
A fizikai és a kémiai esetekkel szemben a karma tágabb értelmezésében a tettek visszahatásai nem feltétlenül azonnal következnek be. Számtalan esetben van egy átfutási (beérési, kialakulási) folyamat. Ha valaki egészségtelen ételeket eszik nem rögtön lesz beteg, hanem annak függvényében, hogy milyen felépítésű a szervezete, később válik beteggé. Ha valakivel mindig kedvesek vagyunk, nem biztos, hogy rögtön megkedvel minket, sok esetben időre van szükség, míg megismer, elfogad és megszeret. Ha elvetünk egy magot a földbe hetek, hónapok vagy évek múlva fog kikelni és növénnyé fejlődni.
Amikor a folyamatba a durva elemeken túl a finomabbak is bejönnek, ott idő szükséges a változáshoz, tehát a visszahatás is később fog jelentkezni. Az életmód és életvezetési szinten az is lehet, hogy évek, vagy életek múlva érik be a következmény. Ez azonban semmiképp se keltse azt a látszatot, hogy nem is fog bekövetkezni! A karma egy törvény, ha hiszünk benne ha nem, működik.
A kötőerők hatása
A jóga szentírásai szerint az ember tetteit az határozza meg, hogy a három kötőerő közül (jóság, szenvedély és tudatlanság) melyik dominálja őt leginkább. Így egy jógi számára nagyon fontos, hogy felismerje a kötőerők jelenlétét a saját életében, s ezzel egy időben képes legyen azonosítani is őket.
A jóság kötőereje (szattva-gúna) tisztább a többinél, ragyogó, és megszabadítja az embert a kedvezőtlen sorstól. A jósághoz tartozik: a tudás, az egészség, a harmónia, az optimizmus, a nappal, a kitartás, az őszinteség, az egyszerűség, a tisztaság, az alázat, az önbizalom, a rend. A jóság minőségében élők boldogok a helyzetükben, s ez a boldogságérzet valamint a tudás, amit birtokolnak az, ami megköti őket. Ezért is hívják még ezt a legtisztább erőt is kötőerőnek, de mégis fontos ezt a szintet elérni, mert innen lehet a lelki síkra felemelkedni, illetve ez a kötőerő adja meg a testi és a mentális egészséget. A jóság kötőerejének dominanciája felemelkedést hoz ebben, és magasabb rendű újjászületést a következő életben.
A szenvedély minősége (radzsa-gúna) a vég nélküli vágyból és sóvárgásból születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti az élőlényt. A szenvedélyhez tartozik: a sok anyagi vágy, a mohóság, a birtoklásvágy, a kétszínűség, a túlzott szexualitás, az állandó változás, a gyulladás, a szétszórtság, az erős kalandvágy, a hatalom és a karrierépítés, a túl sok lelkesedés, majd aztán a túlzott érdektelenség ugyanazon téma iránt. Ha a szenvedély minősége van növekvőben egy ember természetében, vagy életében, akkor erős ragaszkodás, gyümölcsöző cselekedetek, fáradhatatlan törekvés, valamint fékezhetetlen vágy és sóvárgás alakul ki az életében, így betegség és elégedetlenség alalkul ki. Ez a kötőerő az emberek világában való újjászületést eredményezi.
A tudatlanság kötőereje (tama-gúna) okozza az élőlények illúzióját. E kötőerő hatásának következménye az őrültség, a tétlenség, a tunyaság és a túl sok alvás. Ezek a dolgok azok, amelyek hozzákötözik az ebben a kötőerőben lévő embert az anyagi világhoz. Továbbá a tudatlanságoz tartozik az értelmi és érzelmi ostobaság, a betegség, a sötétség, az akaraterő hiánya, a hazugság, a kritika, a diszharmónia, a kosz, a züllöttség. E kötőerő dominanciájában az ember jelen életében mentális sötétségben és testi betegségben fog élni, míg következő életében alacsonyabb rendű újjászületését remélhet.
A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsöző tettekhez, a tudatlanság pedig az ember tudását befedve az őrültséghez láncol. Bármelyik kötőerő is hat dominánsan az emberre, mindegyik valamiféle újjászületést eredményez. Az ember számára a legfőbb cél az, hogy fölülemelkedjen az anyagi kötőerőkön a jóga gyakorlása, a megfelelő táplálkozás, a meditáció és az önvaló tanulmányozása által.
A kötőerők az életünkben
Az embernek élete minden területén a három kötőerővel kell társulnia. Annak megfelelően, hogy mit eszik, mit olvas, milyen zenét, vagy beszédet hallgat, mit és hogyan mond, mit néz, illetve lát, olyan jellegű kötőerő befolyása alá kerül.
Például a szép zene, az igényes környezet, az erőszakmentes étkezés, a tiszta otthon, a jó társaság, az intelligenciát és jellemet építő olvasmányok a jóságba tartoznak, így ha valaki ezekkel veszik körbe magát, akkor a szattva-gúna minőségét fogja tapasztalni.
Ha valaki életét a vágyak hajszolása, a szerelmi kalandok űzése, a kaland- és az akciófilmek nézése, az állandó társasági programok, vagy épp a hatalmi harcok teszik ki, akkor a radzsa-gúna fogja uralni az életét és soha nem lesz kiegyensúlyozott.
A piszkos otthon, a rossz társaság, az ápolatlanság, a horrorfilmek, az üvöltő és káromkodó zene, a intelligencia hasztalan dolgokkal való megtöltése egytől egyig lehúzza az embert a tama-gúna kellemetlen hatásába.
A kezünkben van a sorsunk, hisz mi döntjük el, milyen cselekedeteket végzünk, milyen társaságban vagyunk, vagyis melyik kötőerőt kultiváljuk. Szemléljük élettevékenységeinket és környezetünket és igyekezzünk minél szattvikusabban élni.
A sors alakítása
Nincsenek véletlenek, csak visszahatások vannak. A gazdagság-szegénység, egészség-betegség, öröm-bánat, férfi-nő, alacsony-magas, barna-szőke, értelmes-kevésbé értelmes, hosszú élet-rövid élet jelenléte az életünkben mind a múltban elkövetett tetteink visszahatása. Minden amink most van, az azért van, mert ezeket érdemeltünk, ezeket “termeltük” ki a cselekedeteinkkel. A jelenünket a múltunk alakította ki, de a jövőnket a jelenünk fogja, ezért végtelenül fontos, hogy helyesen és tudatosan éljük életünket, mert az fogja a jövőnket (beleértve a következő születésünket) meghatározni.
Vannak olyan karmikus visszahatások, amiknek kifutási idejük van, tehát nem lehet őket azonnal megváltoztatni, míg vannak olyanok, amiket igen. Ennek függvényében a jövőnk egy része adott, egy része pedig nem. Ebből az következik, hogy a jövőre vonatkozóan vannak lehetőségeink, de a sorsunk nincs előre megírva. Változtathatunk rajta pozitív, semleges, vagy negatív módon. A fent leírtak alapján érthetjük, hogy a tudatunk és az életmódunk tartalmával mindezt befolyásolni tudjuk.
A reinkarnáció (szamszára)
A reinkarnáció, vagy szanszkritül a szamszára lélekvándorlást jelent. A halál során mindössze a durva fizikai test hal meg, a többi nem. A lélek halhatatlanságáról és vándorlásáról többek között a Bhagavad-gítá 2. fejezete ír:
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.”
„Amint a megtestesült élőlény állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.”
„Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el a helyükbe.”
A halál után a lélek a pránikus és a finom fizikai testtel (a kettő együtt: asztrális test) továbbmegy egy másik durva fizikai testbe. Az önvaló a hímivarsejt és a petesejt találkozásának pillanatába kerül az új durva fizikai testébe, így a megtermékenyítéstől számítva az embrió már érző- és élőlény. A lélek éppen aktuális asztrális teste (ez is változhat életről-életre) fogja kialakítani a következő durva testét.
A következő születésünk formáját, körülményeit a karmánk fogja meghatározni, azt pedig az, hogy milyen kötőerő jellemzi életünket és tudatunkat. A tudatlanság kötőerejének következtében rosszabb születést várhatunk, a szenvedély hatására hasonlót, míg a jóság által jobbat.
A lélek, amíg az anyagi világban van, mindössze csak utasa az anyagi testnek, és azért használja, hogy kapcsolatba tudjon lenni az anyaggal. Minden élet és minden tapasztalás a tudat fejlődését kell szolgálja. Mihelyt a tudat megtisztult és az élőlénynek nincs már több karmája, akkor az önvaló visszatér eredeti otthonába, a lelki világba, és többé már nem kell elfogadni anyagi testet.
Megjegyzés: a kötőerőkről (gunákról) IDE kattintva találsz egy cikket.
