Jógikus táplálkozás 1. (testi szint)
„Amit eszel, azzá leszel!” mondja egy híres közmondás. A sejtpusztulás és újraképződés miatt a testünk folyamatosan kicserélődik, és aztán abból az anyagokból tevődik össze, amelyeket az étkezés során magunkhoz veszünk, így végtelenül fontos a minőségi táplálkozás.
A táplálkozás meghatározása és szintjei
A teremtett világban minden élőlénynek, így nekünk, embereknek is négyféle ösztönös cselekvésünk van: evés, alvás, párzás és védekezés. A négy ösztönös cselekvésből az egyik az evés. a táplálkozás az egész életünket végigkíséri. „Amit eszel, azzá leszel!” mondja egy híres közmondás. A modern és az ősi kultúrák egyértelműen utalnak arra, hogy a táplálkozás nagymértékben befolyásolja az életünk minőségét.
A nyugati tudományos definíció szerint a táplálkozás olyan élettevékenység, mellyel az élőlények a szervezetük felépítéséhez szükséges anyagokat biztosítják. A szervezet táplálékot vesz fel, amit vérhálózat útján juttat el a sejtekhez. Ezzel szemben a keleti, ájurvédikus (ami a védikus írások részét képezi) definíció szerint a táplálkozás egy olyan élettevékenység, mellyel az élőlények tápanyagokkal látják el testüket, energiával töltik fel szervezetüket és építik tudatukat. A definíciók alapján érezhetjük, hogy az ősi hagyományban mélyebb megértés rejlik a táplálkozást illetően, mint a modern megközelítésben.
A jóga tanításainak fényében a megfelelő táplálkozást három szinten lehet elemezni: 1.) testi szinten; 2.) mentális szinten; és 3.) lelki szinten. A testi szint az anyagi testet és annak összetevőit jelenti. E szint elemzésében az alábbi cikk lesz segítségünkre. A mentális szint a tudatra (vagyis az elmére, intelligenciára és hamis önazonosításra) utal, amelyek működését a védikus személyiségmodell és a kötőerők kapcsolata által érthetjük meg. A lelki szint pedig az önvalót jelenti, amely valódi lényünk. Az önvaló tudományában a vaisnava teológia fog kalauzolni bennünket. (Ez utóbbi két szintet másik két cikkben fogjuk kitárgyalni.)
A testtípusok szerinti étkezés
Az egészségünk megőrzésének egyik legfontosabb biztosítéka, hogy a testtípusnak (prakritinek) megfelelő étkezéssel fenntartjuk a legmegfelelőbb dósa összetételt. A dósák tulajdonságai közül (amelyek meghatározzák az ételek minőségét) hatot emelünk ki, amik a következők: hideg-meleg, könnyű-nehéz, valamint az olajos-száraz. A váta és kapha hideg, a pitta meleg. A váta és pitta könnyű, a kapha nehéz. A pitta és kapha olajos, a váta száraz.
Ugyanígy a hat alapvető íz (édes, savanyú, sós, keserű, fanyar, csípős) is rendelkezik bizonyos, a dósákra jellemző tulajdonságokkal. A kapha alapvetően édes, a pitta savanyú, váta pedig csípős. Ennek megfelelően egy bizonyos dósa túlsúlyával rendelkező egyénnek az olyan tulajdonságú és ízű ételeket kell fogyasztania, amelyek az adott dósát kiegyensúlyozzák, tulajdonságait csökkentik.
A következőkben felsorolásra kerülnek az egyes dósák számára kedvező (azokat harmonizáló) és kedvezőtlen (azokat növelő) tulajdonságok és ízek, valamint a megfelelő étrendjük általános szabályai.
(A dósákról és a testtípusokról IDE kattintva található egy részletes cikk.)
A váta étrend
Kedvező: meleg, nehéz, olajos, édes, savanyú, sós ételek.
Kedvezőtlen: hideg, könnyű, száraz, csípős, keserű, fanyar ételek.
A legkevésbé jók a hideg ételek és italok (például üdítők, fagylalt). Szükséges a forró italok és levesek fogyasztása. Az étel legyen tápláló, zsírban, fehérjében gazdag, mert a váta alkatúak sok energiát fogyasztanak, de nem hajlamosak az elhízásra. Nekik ajánlható a legkevésbé a nyerskoszt, mert az emésztésük tüze gyenge. Nem szabad azonban az agnit túl sok csípős ízzel fokozni, mert annak szárító hatása van.
A pitta étrend
Kedvező: hideg, nehéz, száraz, édes, keserű, fanyar ételek.
Kedvezőtlen: meleg, könnyű, olajos, sós, savanyú, csípős ételek.
A nyers ételek, főleg a saláták, zöldségek és édes gyümölcsök nyugodtan ajánlhatóak. Minél több folyadékot fogyaszt, annál jobb, de ne igya az italokat forrón, és vigyázzon a túlzottan olajos ételekkel is. Mindenfajta ételből ehet, mert az agnija erős, de nem szabad túlzásba vinni az erős fűszereket és a sót. Ne fogyasszon túl sok gabonát, mert az erősen fűt.
A kapha étrend
Kedvező: meleg, könnyű, száraz, csípős, keserű, fanyar ételek.
Kedvezőtlen: hideg, nehéz, olajos, édes, savanyú sós ételek.
A leginkább hajlamos az elhízásra, ezért kalóriaszegény étrendet kell követnie. A szénhidrátot, fehérjét és zsírt csökkentse a minimálisra, egyen minél kevesebbet és tartson böjtöket. A meleg ételt ő is igényli, de az édességeket és a gabonaféléket lehetőleg kerülje. A zöldségek lehetnek előtérben, mind nyersen, mind főve. Fűszerezhet nyugodtan, de ne sózzon nagyon.
További szempontok a táplálkozásban
A táplálkozás során az étel az egészséges emésztőrendszerben maradéktalanul megemésztődik. A megfelelő emésztésnek három feltétele van. Az első a dípana, vagyis a jó étvágy. Alapszabály, hogy csak akkor együnk, ha éhesek vagyunk. A második a pácsana, vagyis a jó emésztés. Ilyenkor az elfogyasztott ételt könnyen megemésztjük és nem jelentkeznek kellemetlen tünetek, mint például a savasság, puffadás, szélképződés, nehézkes érzet. A harmadik pedig az anulómana, vagyis a jó ürítés. Az egészséges székelési inger a kora reggeli órákban jelentkezik és hatására naponta egyszer megfelelő állagú és mennyiségű székletet ürítünk. Az ilyen egészséges emésztés mellett az elfogyasztott táplálékból nem keletkezik ama (méreganyag), így nem fogunk megbetegedni.
Kerülendő táplálékok
A vegyszeres élelmiszerek fogyasztása kerülendő. A modern mezőgazdaságban sok esetben a növények vegyszerekkel szennyezettek, nitrátos talajba vetik, amelyben esetleg még más, szennyező hulladékokból származó mérgező vegyületek is előfordulnak. A locsolás esetén a vezetékes vízben előforduló további mérgek is szennyezhetik. Az ilyen körülmények között termelt és termelés közben növényvédő szerekkel, műtrágyákkal, hormonokkal vagy antibiotikumokkal kezelt növények elfogyasztásakor a szervezetben mindenképpen méreganyag keletkezik, ami károsítja a szövetek és a dósák funkcióit, valamint elősegíti ugyanezen mérgező anyagok felhalmozódását a testben. Mindez elkerülhető, ha bio ételeket eszünk; egyszerű módon, természetes közegben megtermelt növényeket.
Az élelmiszerek gyártása és feldolgozása során történő károsító hatásokat (finomítás, génmanipuláció, tartósítás, íz fokozás) is minimálisra kellene csökkenteni. Manapság már számos élelmiszer-alapanyagot szaporítanak génmanipulációs eljárásokkal, ami zavart okozhat az azokat elfogyasztó emberek vagy utódaik genetikai rendszerében. Ez azért is fontos, mert például a prakriti, vagyis a dósák születéskori egyensúlyát is a genetikai kód határozza meg, mely egyensúly felbomlása betegségeket eredményezhet.
Számos élelmiszert, főként a cukrokat és a malomipari termékeket finomítják, amik által sokat veszítenek természetes tápanyag tartalmukból és emészthetőségük is rosszabb lesz. A finomítás következménye az általánosan rosthiányos táplálkozás.
A tartósítási eljárások során gyakran vegyszerekkel kezelik az élelmiszereket. A mesterséges tartósítás egyrészt megfosztja az élelmet a természetes tápanyag tartalmától, másrészt a benne lévő vegyszerek méreganyagok a szervezet számára. A különféle állományjavítók, ízfokozók, színezékek és aromák mind-mind növelik testünkben a méreganyag mennyiségét.
Kerülendők a húsételek, melyek egyrészt nagyon nehezen emészthetők, másrészt nagy mennyiségű negatív érzelmi információt és mérgező vegyületeket tartalmaznak. (A vegetáriánizmusról később külön is szó esik.) A különböző élvezeti cikkek, mámorító szerek (cigaretta, alkohol, kévé, kóla, energia italok, drogok, nyugtatók) fogyasztása teljesen kizárandó. Felborítják a dósák harmonikus működését és csak méreganyagot hagynak maguk után.
A nyers ételek kis mennyiségben egészségesek, de ne vigyük túlzásba fogyasztásukat, mert leterhelik az emésztés tüzét (agnit). A táplálék alapját a gabonák képezzék. Ezeket a legjobb főzve, vagyis kása formában enni. A második legjobb a tűzön sütött keletlen kenyér (lepények, csapáti), utána pedig az ismert kelesztett barnakenyér. A legkevésbé jók az olajban sült gabonák és fehér lisztből készült pékáruk. Ezek nagyon leterhelik az emésztést. A főtt rizs frissen nagyon jó, viszont újramelegítve egészségtelenné válik.
A cukor és só fogyasztását korlátozzuk. Kis mennyiségben segítik az emésztést, de nagy mennyiségben egyensúlyzavart okoznak. Ugyanígy vigyázzunk az erős fűszerezésre, mert az is megzavarhatja a dósák működését. A szénsavas italok fogyasztását is tartsuk minimálisan, mert egyébként túlzott terhet rónak az emésztő szervrendszerre.
Mértékletesség és rendszeresség
Az ájurvéda azt javasolja, csak akkor együnk, amikor az előző étel már megemésztődött. Ennek megbízható jele az éhségérzet. Meg kell várni, míg az előző étkezésből származó salakanyagok kiürülnek, és csak ezután szabad újabb ételt magunkhoz venni. Az emésztés tüzének szüksége van bizonyos időre, amíg a hatását kifejti az elfogyasztott ételre annak érdekében, hogy azt megeméssze. Ezután a szervezet megpróbálja helyreállítani az emésztés tüzét (enzimeket). Ha ennél hamarabb eszünk, akkor az újonnan elfogyasztott étel összekeveredik az előző félig emésztett maradékával, amely aztán tökéletes emésztés nélkül továbbítódik a bél perisztaltikájával. Ennek az lesz a következménye, hogy nem tud felszívódni a félig emésztetlen táplálék, emellett azonban finomabb szinten a dósákat is megzavarja.
Az egyszerre fogyasztott étel mennyiség tekintetében az Astanga Hridajam ezt javasolja: „Egyél annyit, hogy gyomrod kapacitásának harmadát töltse ki, igyál annyit, hogy az újabb harmadát foglalja el és hagyd az utolsó harmadot Istennek.” Az utolsó harmadról azt mondják, hogy a levegő és az emésztőenzimek számára szükséges. A megfelelő mennyiségű ételt a szervezet könnyedén meg tudja emészteni, hosszú életet biztosít anélkül, hogy megbetegítené a dósákat. Folyadékot étkezés közben csak kis mennyiségben érdemes fogyasztani, nagyobb mértékben eloltja az emésztés tüzét. Túlsúlyos személyek inkább az étkezés előtt, vékonyak utána, a normál testalkatúak pedig étkezés közben igyanak.
Az ételek társítása
Az ájurvéda leír általános szabályokat, amelyek szerint nem szabad hideg ételt enni ghí (tisztított vaj) után, savanyú ételeket tejjel fogyasztani, egyenlő mennyiségű ghít és mézet fogyasztani. Zavaró a túl hideg, túl meleg, túl könnyű vagy túl nehéz ételek feldolgozása is a szervezet számára. Azonban vannak az egyes ételfajták között pontos szabályok, amelyek betartásával a lehető legkevesebb méreganyag keletkezik szervezetünkben. Az élelmiszereket a beltartalmi tulajdonságaik alapján tíz csoportba oszthatjuk. Az alábbiakba leírjuk, hogy ezek hogyan fogyaszthatóak.
Édes gyümölcsök: banán, datolya, aszalt gyümölcsök, füge. Ideálisan társíthatók egymással, félig savanyú gyümölcsökkel és savanyított tejtermékekkel. Elfogadható olajos magvakkal vagy tejjel, minden mással együtt mérgező, de a legjobb külön ételként enni őket.
Félig édes gyümölcsök: mangó, sárga-, görögdinnye, fekete ribizli, valamint a következők, ha édesek: alma, körte, szőlő, cseresznye, meggy, szilva, barack, málna. Ide tartozik a paradicsom is. Jól illenek egymáshoz, az édes és savanyú gyümölcsökhöz, valamint a savanyított tejtermékekhez. Elfogadható olyan zsíros ételekkel, mint a sajt, magvak és túró. Mással együtt nem jók.
Savanyú gyümölcsök: narancs, mandarin, grapefruit, ananász, gránátalma, citrom, savanyú ízű alma, körte, szőlő, meggy, szilva, áfonya. Jól társítható félig édes gyümölcsökkel és savanyított tejtermékekkel. Elfogadható olyan zsíros ételekkel, mint a sajt, olajos magvak és túró. Mással együtt nem ajánlottak.
Keményítő nélküli zöldségek: uborka, káposzta, édes paprika, zöldbab. Jól társítható fehérjékkel, zsírokkal, enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel, keményítőkkel és leveles zöldségekkel. Tejjel és gyümölccsel ne fogyasszuk!
Enyhén keményítőtartalmú zöldségek: cékla, fekete retek, kelkáposzta, tök, padlizsán, sütőtök, zöldborsó. Jól társítható keményítőkkel, keményítő nélküli zöldségekkel, zsírokkal és leveles zöldséggel. Savanyított tejtermékekkel, sajttal, túróval, magvakkal megengedhető a társítása, de tejjel, fehérjékkel, édességekkel és gyümölcsökkel együtt ne együk.
Keményítőtartalmú ételek: búza, rozs, zab, rizs, burgonya, gesztenye. Jól társítható leveles zöldségekkel, keményítő nélküli és enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel. Elfogadható az, ha egymással vagy zsiradékkal fogyasszuk, de ez a kapha alkatúaknál vagy hízásra hajlamosaknak nem ajánlott. Ha keményítőt zsírral fogyasztunk, akkor érdemes némi leveles vagy keményítő nélküli zöldséget is fogyasztani mellé. Esetleg sajttal, magvakkal vagy túróval együtt ehetőek, de ez nem annyira ajánlott. Nagyon káros a keményítő fogyasztása fehérjékkel, tejjel, cukorral és bármilyen gyümölccsel.
Fehérjék: túró, sajt, tej, joghurt, aludttej, szárazbab, borsó, dió, olajos magvak. Nagyon jól társíthatók leveles és keményítő nélküli zöldségekkel. Enyhén keményítőtartalmú zöldségekkel is megengedhető a társítása. Nem szabad kétféle fehérjét együtt fogyasztani, vagy pedig keményítővel, cukorral és édes gyümölcsökkel fogyasztani. Kivételek: a zsíros túrót, sajtot, olajos magvakat savanyú vagy félig édes gyümölcsökkel. A tejet társíthatjuk félig édes vagy édes gyümölcsökkel. A savanyított tejtermékek a gyümölcsök mindhárom fajtájával együtt fogyaszthatóak.
Leveles zöldségek: sóska, spenót, csalán, gyermekláncfű, saláta, koriander, retek, torma, cikória. Minden étellel jól társítható, kivéve a tejet.
Zsírok: tejszín, tejföl, vaj, ghí, növényi olajok. Ideális leveles zöldségekkel, keményítő nélküli és enyhén keményítő tartalmú zöldségekkel. Esetleg fogyasztható keményítőkkel, de ekkor leveles vagy keményítő nélküli zöldséget is fogyasszunk. Fehérjével, gyümölccsel és édességekkel ne együk.
Édességek: fehér és barna cukor, nád- vagy datolyacukor, méz, juharszirup, lekvárok, szörpök. A legjobb ezeket külön fogyasztani, az étkezés előtt 1-2 órával. A fehérjékkel, zsírokkal vagy keményítőkkel együtt fogyasztva erjedést idéznek elő. Elméletileg leveles vagy keményítő nélküli zöldségekkel együtt fogyaszthatóak. Kivétel a méz, ami kis mennyiségben minden étellel társítható. A mézet nem szabad főzni, mert mérgezővé válik.
Konyhatechnikai eljárások
Az ájurvéda a friss, nyers gyümölcsök és a frissen főzött vagy párolt ételek fogyasztását ajánlja. A meleg étel feléleszti az enzimeket, amelyek könnyedén és gyorsan megemésztik az ételt. A nehéz, olajban sült ételek gyengítik az emésztés tüzét. A nyers ételek, bár rendelkeznek mérgeket eltávolító hatással, de nem tudnak megfelelően beépülni a szervezetbe és a lelki életben durvaságot szül a személyek között.
A főzés a legelőnyösebb kiszárított tehéntrágyán, ezt követi a fa vagy szén, majd a gáztüzelésű tűzhelyek. Az elektromos tűzhelyek még kedvezőtlenebbek, a mikrohullámú sütők egyenesen károsak azáltal, hogy csökkentik az életerőt.
A tartósítási módszerek közül mind a nyers, mind a már főtt ételekre vonatkozóan a fagyasztás nem túl kedvező, igaz sokkal jobb, mint a vegyszerekkel történő tartósítás, ezért inkább fagyasszunk. A savanyítás, erjesztés növeli a radzsaszt és a tamaszt az ételben. A napon történő szárítás, aszalás, befőzés és vermelés a tartósítás legkevésbé ártalmas módszerei.
Napszakokra javasolt étkezés
Az ájurvéda a reggeli órákra javasolja a gyümölcsök, olajos magvak fogyasztását, délben nagyobb étkezés keretében zöldséget, gabonát tartalmazó fogásokat, kora estére pedig könnyen emészthető ételeket. Lefekvés előtt ihatunk egy pohár meleg tejet (házi tejet, amely erőszakmentes tehenészetből való), mert segíti az elalvást.
A különböző dósa-dominanciákban az étkezések száma és az elfogyasztott ételek mennyisége változik. A váta típusúaknak a kisebb mennyiségű és gyakoribb étkezések az előnyös, akár naponta ötször. A pitta dominanciájú személyek esetén a napi három étkezésből a déli legyen a legnagyobb, az emésztés tüze ekkor a legerősebb. A kapha tulajdonságúaknál a nappali órák kedvezőek az emésztésre, a vacsora kihagyható, a déli evés lehet a legbőségesebb.
Az étkezés után javasolt egy pár perc pihenés fekve, a bal oldalunkon. Ilyenkor ugyanis a jobb orrlyukon keresztüli légzés révén fokozódik az emésztés tüze. Evés után kerüljük a nagyobb fizikai aktivitást.
Vegetáriánizmus
A jóga kultúrájában a vegetáriánus táplálkozás az ajánlott, mely azt jelenti, hogy nem fogyasztunk húst, állati belsőségeket, halat és tojást.
Egészségügyi szempontból a vegetáriánus ételek jóval kevesebb méreganyagot tartalmaznak, mint a húsból készültek, valamint sokkal könnyebb az emésztésük. Vitaminok és ásványi anyagok szempontjából is tökéletesen kielégítőek, sőt, a könnyebb felszívódás és anyagcsere miatt sokkal inkább felszívódnak a mikro- és makroelemek, mint a húsból. A zöldségek, a gyümölcsök és a gabonák telve vannak pránával, így azok fogyasztása során szervezetünk megfelelő mennyiségű életerőhöz jut. Az állatok leölésekor az állatokban lévő prána távozik testükből, ezért a hús fogyasztása során minimális életerőhöz jut a fogyasztójuk.
Gazdasági tények is igazolják, hogy a zöldség, a gyümölcs és a gabona termesztés sokkal kevesebb területet és energiát igényel, mint a hús előállítása, valamint meghatározóan kevesebb környezetkárosítással jár. Ha pedig bio módon történik a termesztés, akkor pedig semmilyen környezetszennyezéssel nem jár.
Erkölcsi megközelítésben pedig elfogadhatatlan mindaz az erőszak, ami a nagyipari állattartásban és húsfeldolgozásban történik. Csak képzeljünk el a szemünk előtt, hogy szegény állatok egész életüket karámban töltik, majd életük végén vágóhídra kerülnek, ahol lemészárolják őket. Nem létezik humánus és kíméletes állatölés.
A jóga az ahimszá elvére tanít, vagyis arra, hogy a lehető legkevesebb erőszakot kövessünk el életünk során. Sajnos létünk fenntartásához valamennyi erőszak elkövetése elkerülhetetlen. Gondoljuk bele, hogy a növények is élőlények, így az ő elfogyasztásuk is egyfajta erőszak. Viszont testünk táplálására élelemre van szükség, amely élelem a növények. A növényeknek a tudatuk sokkal inkább be van fedve, mint az állatoknak. A növényeknek nincs idegrendszerük és aktív tudatok, nem éreznek fájdalmat. Ezzel ellentétben az állatoknak van aktív tudatuk, idegrendszerük, ezért éreznek fájdalmat. Könnyen beláthatjuk, hogy a vegetáriánus táplálkozás lényegesen kevesebb erőszakkal jár.
Megjegyzés: A mentális és a lelki szintű táplálkozás két másik külön cikkben van leírva. A mentális szint ITT, míg a lelki szint IDE kattintva érhető el.
