Rávezető technikák és páros gyakorlatok
Az alábbiakban az ászana-típusok szerinti részletes leírásokat találod meg, amelyek eredendően, utalásként az egyes ászanák “Rávezető eszközös és páros gyakorlatok” résznél jelennek meg.
Az előrehajlások rávezető technikái
I. Álló helyzetből:
1. A hátizmok munkájára ardha-pāda-hastāsana falnál, téglával.
A fallal szemben helyezkedünk el, a tenyereink vállszélességben támaszkodnak, a törzsünket aktívan, a talajhoz képest párhuzamosan tartjuk. Két irányba nyújtózunk a fejtetőn és az ülőcsontokon keresztül, a hasizmok megtartásával, a derék nyújtásával. Néhány légzést követően a tenyereket szintén vállszélességben elhelyezett álló, majd a fektetett téglára támasztjuk. Fokozatosan tapasztaljuk meg a lábak és a hát hatékony nyújtózását, amíg a tenyerekkel a talajhoz nem érünk. A lebontás során ugyanezt a sorrendet követjük, vagy lassan, csigolyáról csigolyára gördülünk fel.
2. A gerincoszlop aktiválására pāda-hastāsana a fej alátámasztásával.
A téglát a rugalmasságtól függően szükséges pozícióban (álló, fekvő) helyezzük el úgy, hogy a fejtetővel elérjük. Kilégzésről kilégzésre a fejtető és a tégla találkozásánál lévő pont talaj felé törekvésével pontosítjuk és tudatosítjuk a hát- és hasizmok megfelelő munkáját. Belégzéssel lassan felgördülünk tādāsanába.
3. A vállöv megtartására, a mellkas szélesítésére és a has nyújtására pāda-hastāsana széles kartámasszal végrehajtva.
A pozíciót felvehetjük a tenyereket a téglára vagy a talajra téve. Lényegi tényező, hogy a tenyerek erőt tudjanak venni a támaszból, így a lapockákat visszasimítjuk a hátunkba, a szegycsontot előreemeljük a talaj és az áll irányába, a hasat pedig kilégzéssel belenyújtjuk a csípőlapát és az alsó borda közti térbe. A kezeket először csípőre helyezzük, majd belégzéssel felemelkedünk.
4. A törzs és gerinc nyújtására ardha-pāda-hastāsana falnál, hevederrel, párokban.
A gyakorló felveszi a falnál az ardha-pāda-hastāsanát, és nyújtózik fejtetővel előre, ülőcsontokkal hátra. Segítője a hevedert a keresztcsontjára fekteti, majd a combtövei közt hátravezeti, és hátrafelé húzva ad irányt a nyújtózásnak. A jóleső nyújtózás után a heveder oldásával, belégzéssel tādāsanába helyezkedünk el.
5. A hát nyújtására ardha-pāda-hastāsana hármas csoportokban, hevederrel.
Az egyik segítő elöl húzza a gyakorlót, kezük alkaron kapaszkodik össze, míg a másik segítő hátrafelé húzza a medencét hevederrel. Az előzőekben leírtakat egészítjük ki azzal, hogy a kétfelé történő nyújtózást a karok felől egy másik segítő tudatosítja. Törekedjünk a derék nyújtására, és arra, hogy a lapockák simuljanak a hátba. Majd a két segítő emelésével álló helyzetet veszünk föl.
6. A törzs nyújtására adho-mukha-śvanāsana párokban, hevederrel.
A segítő a hevedert a gyakorló keresztcsontjára fekteti, majd a combtövek közt hátravezeti, és hátrafelé húzva ad irányt a medencének a felfelé történő munkára. Szóban kiegészíti az utasítást azzal, hogy az ülőcsontok hátrafelé dolgoznak, a hasizmokat aktívan tartjuk, mert ezzel elkerülhető a deréktájék homorítása. A lebontásnál a segítő elengedi a hevedert, a gyakorló pedig hajlítja a térdét, és śaśāṅkāsanában pihen.
7. Az előrehajlás mélyítésére, a medence helyzetének rögzítésére pāda-hastāsana háttal a falnak támaszkodva.
Legalább egy lábfejnyi távolságra helyezzük le a sarkakat a faltól, majd hajoljunk előre, és támaszkodjunk a tenyerekre vagy az ujjbegyekre. A teljes mélység elérése után lépésenként haladva közelítsünk a falhoz, amennyire a farizmokkal lehetséges, és stabilan a falnak támasztva az ülőcsontokat tudatosítsuk az előrehajlás során a medence helyzetét (az ülőcsontok maradjanak a sarok vonalában). Innen támaszkodjunk előrébb a kezekkel, lépjünk el a faltól, és emelkedjünk fel.
8. A váll-lapocka irányának rögzítésére.
Megfelelő irányt mutat, ha hátulról felvesszük a hevedert a lapockára simítva, a hónaljnál előrevetjük, fölvisszük vállon át, majd hátunkon keresztezve oldalra, a medence irányába húzzuk.
II. Ülő helyzetből:
1. A hát egyenesen tartására daṇḍāsanában.
Az egyenes derék érdekében tegyünk blokkot az ülőgumóink alá, vagy hátul támasszuk meg a kezeinket, és a talajból erőt merítve egyenesítsük ki a gerincoszlopot.
2. A hát nyújtására urdhva-hasta-daṇḍāsana falnál és párokban.
- A gyakorló a fal elé ülve, a hátát és a magastartásban felfelé nyújtózó karokat a falra simítva veszi fel a pózt, úgy, hogy a két tenyér egymásfelé néz.
- A segítő a gyakorló mögé állva lábszárával megtámasztja a gyakorló gerincét, miközben a két kezével fölfelé húzza a hónaljnál vagy az alkarnál fogva.
3. A karok és a lábfej munkájának tudatosítására paścimottānāsana, a talpat a falra támasztva.
Biztosítja a lábak aktivitását úgy, hogy a lábfejünk merőleges marad a lábszárunkra. Kiegészíthető hevederrel (ha nem érjük el a lábfej külső élét), ami a hátizmokat erősíti és nyújtja, mert a heveder meghosszabbítja a kart, így vissza tudjuk igazítani a lapockákat a hátunkba. Az erővonal segítségével kiemeljük a mellkasunkat, a vállcsúcsokat eltávolítjuk egymástól. A heveder lazítása után lassan gördüljünk vissza ülő helyzetbe.
4. A mélyítés és nyújtás segítésére daṇḍāsanában előrehajlás.
A gyakorlat teljes végrehajtása előtt félúton megállva nyújtjuk a hátunkat, a hasat. A has nyújtása segíti a hát és a derék nyújtását. Párokban úgy végezzük, hogy a segítő alkarjába fektetjük a karjainkat, így kapunk megfelelő irányt a hát munkájához. Teljes előrehajláskor a segítő húzza a gyakorló karjait (a gyakorló közben stabilan tartja a vállövét) vagy finoman, a tenyér segítségével megfelelő irányt mutat a háton (vagy mindkettő egyszerre). A mélyítést és nyújtást az is segíti, ha egymással szemben ülve végezzük a gyakorlatot úgy, hogy a talpainkat egymásnak támasztjuk, és az ujjainkkal összekapaszkodunk. Mindkettő lebontásakor a segítőé az aktívabb szerep: a karokkal kiemeli a gyakorlót a kiinduló helyzetbe.
5. Lazításra és passzív nyújtásra a homlok alátámasztása.
Téglával vagy hengerpárnával és pléddel támasszuk alá a homlokot. Aktív nyújtózás után előrehajolunk úgy, hogy a homlokunkat alátámasztjuk a megfelelő magasságban. Kitartás után lassan gördülünk fel ülő helyzetbe. (A tégla állítva vagy hosszában fektetve a két lábszár között, a hengerpárna keresztben fektetve a lábszáron).
A homorítások rávezető technikái
1. Matsyāsana téglával.
A téglát a vékonyabb élére állítva elhelyezzük a szőnyegen, és daṇḍāsanában háttal ülünk neki. Alkartámaszon keresztül finoman ráhomorítunk (amennyiben szükséges, a tégla élét takaróval tesszük kényelmesebbé) úgy, hogy az a két lapocka közé kerüljön. Ezután a karokat lazán a test mellett, tenyérrel felfelé helyezzük el (ha a tarkónk nem ér a talajra, helyezzünk blokkot alá). A karokkal nyújtózkodhatunk is a talajon, a fejünk fölött. A lazítás után a lábakat állítsuk talpra, gördüljünk az oldalunkra, és a kezekre támaszkodva emelkedjünk fel.
2. Hanyatt fekvésben tégla a hát és a lapocka alatt.
Laposan fektessük a téglát a szőnyegre csúszásmentesen, a lapockák közé, hosszában, majd dolgozzunk úgy, mintha el akarnánk húzni.
3. Vīrāsana két téglával. A hátunk mögött a jógamatracra helyezzünk el két álló téglát. A gyakorlat során erre a két álló téglára homorítsuk rá úgy, hogy az egyik a lapockák közti gerincszakasz alá, míg a másik a fej alá kerüljön. A kitartás alatt a karokkal is nyújtózunk (akár alkarfogásban) a fejünk felett. A gyakorlat végén támaszkodjunk a tenyereinkre, és emeljük vissza a törzset a vīrāsana helyzetig.
4. Śaśāṅkāsana és supta-bhadrāsana párokban.
A párok egymásnak háttal helyezkednek el, felveszik a vajrāsanát és a bhadrāsanát, és az egyikük előrehajol śaśāṅkāsanába, a másik homorít. (Aki a homorítást végzi, belégzéssel indítja a mozdulatot, aki az előrehajlást, kilégzéssel.) Szükség esetén, ha a nyakban feszültség keletkezik, tegyünk plédet vagy blokkot a homorítást végző feje alá. A śaśāṅkāsanában lévő segítő belégzéssel emeli ki a passzív gyakorlót.
5. Ardha-candrāsana falnál, párokban.
A segítő egyik keze a gyakorló keresztcsontját támasztja, miközben nyomja lefelé a talaj felé és előre, a fal felé (ezzel a medencéjét jó irányba tartja, tehermentesíti a derekat, és elősegíti a gerinc nyújtását). A másik kezével a lapockák közt ad támasztékot, így növeli a homorítást. A kitartás után a két kezét egyszerre használva tolja vissza a törzset a falhoz.
6. Bhujaṅgāsana párokban, hevederrel.
Megfelelő irányt mutat a vállnak és lapockának a lapockákra vetett, és a hónaljnál előrevezetett heveder. A segítő a gyakorló vállcsúcsainál helyezi el a lábait, és kifelé görgeti azokat, a kezével pedig a hevedert húzza és emeli előre, hogy a gyakorló szegycsontnál történő munkáját tudatosítsa.
7. A derék nyújtására: Setu-bandhāsana téglával.
Háton fekszünk, felvesszük a kandarāsanát, majd lábujjállásban a csípőnket magasabbra emeljük, és elhelyezzük az álló téglát a keresztcsont alá. Ezután kinyújtjuk az egyik, aztán a másik lábunkat (a teljes talp a talajon helyezkedik el, vagy a sarkon és a lábujj alatti talppárnákon keresztül elnyújtózunk); nyújtjuk a combizmot elöl és a csípőhorpaszizmot.
A gerinccsavarások rávezető technikái
I. Háton fekvésből gerinccsavarások:
1. Könnyebb āsana-változatok.
A lábakat nyújtva és együtt tartva a belső lábéleket is csavarjuk; az egyik láb Achilles-ínát a másik lábfej nagylábujja és második lábujja közé helyezzük, és onnan végezzük a csavarást; nyújtott, együtt tartott lábakkal csavarunk; garudāsana lábtartásból végezzük a csavarást.
2. Ekapāda-pāvana-muktāsanában (a hát és a fej a talajon) a hasra húzott, hajlított jobb lábat átkulcsoljuk a bal kézzel, a jobb kart és kezet oldalsó középtartásban tartjuk a talajon. Kilégzéssel leengedjük a továbbra is hajlítva tartott jobb lábat (térdet) balra, a talajra. Közben a fejet jobbra fordítjuk; a nyújtott bal láb is balra fordul. Kitartás közben figyeljünk arra, hogy a két lapocka végig legyen a talajon, a vállöv egyenes, és a gerincoszlop nyújtózik (a nyújtott láb sarka és a behajlított láb ülőcsontja az egyik irányba nyújtózik, míg a fejtető a másikba). Belégzéssel térünk vissza középhelyzetbe, és lábtartáscsere után megismételjük a gyakorlatot az ellenkező irányba is.
3. Supta-dandāsanában a karokat oldalsó középtartásba helyezzük, a bal lábat a talajra engedjük (nyújtva vagy hajlítva), a jobb lábat pedig a bal tenyérbe helyezzük. Kitartás közben figyeljünk arra, hogy a két lapocka végig legyen a talajon, a vállöv legyen egyenes, a gerincoszlop nyújtózzon. Belégzéssel középre emeljük a jobb lábat, és a lábtartás cseréjével elvégezzük a másik oldalra is.
II. Ülésből gerinccsavarások:
1. Vajrāsanában imapózzal csavarás.
A kezeket imapózban elhelyezve (a két kéz tenyérrel összesimítva a szegycsontunk előtt van, az alkarok egymás folytatásai) belégzéssel nyújtózzunk meg a fejtetőn keresztül, kilégzéssel pedig a döntés után végezzük el a csavarást, a jobb könyököt a bal combra vagy mellé helyezve. Kitartás közben ügyeljünk arra, hogy a medence stabil maradjon, a két ülőcsont a sarkokon pihenjen, és a gerincoszlop legyen megnyújtva. Belégzéssel emelkedjünk fel vajrāsanába, majd végezzük el a csavarást az ellenkező irányba.
2. Párokban végezett csavarás.
A gyakorló keresztezett lábú ülésben helyezkedik el, a segítője pedig a háta mögött, és az egyik lábával a medencéjét rögzíti, a másikkal a lapockánál mélyíti a csavarást. Kiegészíthető azzal, hogy a segítő a vállöv és a karok helyzetét és beállítja, a hátul nyújtózó kéz alkarját fogva.
3. Falnál végzett csavarás.
Vakrāsanában vagy ardha-matsyenrdāsanában a fal a hátunk mögött van, kilégzéssel a hátul lévő kéz tenyerét ráhelyezzük, így használjuk a karokból érkező erőt a csavarás mélyítéséhez, vagy a fal mellettünk van, és mindkét kezünkkel támaszkodunk rajta. Belégzéssel fordítjuk vissza a törzset középre.
A csípőnyitások rávezető technikái
I. A combközelítő izmok (belső combizmok) esetében:
1. Spárga behajlított lábakkal.
Négykézláb állásból terpeszt nyitunk, a térdeket a lehetséges mértékben eltávolítjuk egymástól (érdemes alátámasztani a térdet pléddel). Innen előrehajolunk, letámasztjuk az alkarunkat, vagy akár a mellkasunkat, a homlokunkat a talajra helyezzük, és lazítunk. Felemelkedésnél először alkarra, majd tenyérre támaszkodva kiemeljük a törzset, lassan zárjuk a lábakat, és vajrāsanában pihenünk.
2. Supta-bhadrāsana hevederrel és hengerpárnával.
A heveder hurkát a keresztcsonton és az egymáshoz zárt talpakkal elhelyezkedő lábfejek külső lábélein vetjük át (ez stabilan tartja a lábakat). Ekkor még nem teljesen feszes a heveder, majd finoman homorítva hanyatt fekszünk a hosszan elfektetett hengerpárnára, és szorosabbra húzzuk a hevedert. A lebontásnál először a kezekkel támaszkodunk a talajon, felemeljük a törzset, kioldjuk a hevedert, végül nyújtjuk a lábakat.
II. A combot távolító izmok (külső combizmok) és farizom esetében:
1. Keresztezett lábú ülésben előrehajlások.
2. Ülésben végzett nyújtás.
Talpra húzott lábtartásból a lábakat kilégzéssel döntsük oldalra úgy, hogy a jobb boka a bal térdhez, majd a bal boka a jobb térhez igazodjon. Kitartás során a mellkas végig előrenéz és a vállöv párhuzamos a talajjal. Belégzéssel vegyük fel a kezdő pozíciót, majd nyújtsuk ki a lábainkat daṇḍāsanába.
3. Hanyatt fekve végzett nyújtás.
A két láb hajlítva, talpra állítva, szűk terpeszben helyezkedik el. A hajlított jobb lábat a talajról felemelve a jobb bokát a bal combra helyezzük. A jobb kart és kezet a jobb lábszár alatt átvezetve kulcsoljuk a bal lábszáron a két kéz ujjait, miközben magunkra húzzuk a két lábat. A keresztcsontot, a hátat és a fejet a talajon tartjuk. Ha még nagyon kötöttek az izmok, a fej és a hát felső része elemelkedhet a talajról. Kilégzésekkel lassan végezzük a nyújtást. Mindkét lábat hajlítva, talpra állítva néhány légzésig lazítunk, majd ismételjük a másik oldalra. Miután mindkét oldalra elvégeztük, a két combot húzzuk a hasunk fölé, majd nyújtsuk a lábainkat, és pihenjünk śavāsanában.
4. A combot távolító izom és a farizom lazítására és nyújtására jānu-śīrṣāsana lábtartásából.
A hajlított láb térdét kilégzéssel a talaj felé toljuk, belégzéssel hagyjuk visszaemelkedni, ezt néhányszor ismételjük. Ezután toljuk lefelé és lent tartjuk a talajon a behajlított lábat, folyamatosan lélegzünk. Majd felvesszük az ardha-padmāsanát, de a nyújtott lábat továbbra is nyújtva tartjuk, a hajlított láb lábfeje van a nyújtott lábon, és innen kilégzésre előrehajolunk. Belégzéssel felemelkedünk, oldjuk és megcseréljük a lábtartást. A gyakorlat végén daṇḍāsanában pihenünk.
5. Emelt íjállás dinamikusan, légzésszinkronnal.
Belégzéssel az ellentétes kart és lábat nyújtva vízszintesig emeljük. Kilégzéssel az emelt lábat hajlítjuk, az emelt kart és kezet hátra nyújtva megfogjuk a lábfejet vagy a bokát, homorítunk és emeljük a kart és a hajlított lábat, az arc előrenéz. Belégzéssel újra vízszintesig engedve nyújtjuk a lábat és a kart, majd kilégzéssel a két tenyéren és a két lábszáron támaszkodva domborítunk. Ismételjük az ellentétes oldalra. Négykézláb állásban, vagy śaśāṅkāsanában pihenünk.
6. Ākarna-dhanurāsana.
Jānu-śīrṣāsana lábtartásból a lábszárat felemeljük, három ujjunkkal (hüvelyk-, mutató- és középső ujj) megfogjuk a nagylábujjunkat, és kilégzéssel a bokánkat az orrunkhoz húzzuk. Belégzésre nyújtjuk a lábunkat, és megismételjük a lábtartás cseréjével.
III. A térdfeszítő izmok (combon elöl) esetében:
1. Négykézláb állásból indított csípőlazítás (a csípőhorpaszizom és a térdfeszítő izom nyújtása).
A fal előtt, egészen közel a falhoz, háttal a falnak sarokülésben ülünk, összehajtogatott takarón vagy félbe-/négyrét hajtott jógaszőnyegen (térdvédelem). Majd felemelkedünk négykézlábas helyzetbe. A jobb lábhátat és lábszárat (a sípcsontot) a falra simítjuk, a jobb térden támaszkodunk. Amennyire a testünk engedi, a farizmokat is a feltesszük a falra, vagy a lehető legközelebb visszük hozzá úgy, hogy a jobb sarok közvetlenül a fenék mellett, kívül legyen. A bal lábat (figyelve a térdre) hajlítva talpra állítjuk. A bal comb párhuzamos a talajjal, a lábszár merőleges a talajra (fél térdelőtámasz, a jobb lábszár és a fenék a falon helyezkedik el), és közben a két tenyerünkön/öklünkön vagy az ujjhegyeken támaszkodunk. Néhány légzésig várunk, hogy a test és az elme felvegye ezt a helyzetet, majd a törzset emelve a bal combra támaszkodunk a bal alkarral vagy mindkét alkarral. Ha a testünk engedi, továbbemelkedünk a törzzsel, hátunkat nyújtózkodással a falra simítjuk. A két tenyeret is a falra simítjuk olyan magaságban, hogy megőrizzük a gerinc nyújtását (a derékkal ne homorítsunk), de stabilak maradjunk. Ha a testünk engedi, a két kart magastartásba emeljük, és a falra simítjuk (a két tenyér nézhet egymás felé vagy előre). Néhány légzésig megtartjuk a pózt. Kilégzéssel lépésről lépésre bontjuk a pózt, és négykézláb pihenünk, mielőtt ismételjük a másik oldalra. Hasznos 2–3-szor ismételni, fokozatosan növelve a kitartás idejét (10/20/30 másodperc).
2. Ekapāda-prasārāsana hátul hajlított térddel.
Lépjünk hátra a jobb lábunkkal ekapāda-prasārāsanába, a térdet hajlítsuk be, engedjük a talajra. Az elöl lévő bal lábunk helyzete változatlan. A lábakon egyenletesen elosztva a testsúlyunkat és ügyelve arra, hogy a bal térd a boka fölött maradjon, engedjük a medencénket olyan mélyen a talaj felé, amennyire lehetséges.
3. Ekapāda-supta-vīrāsana.
Dandāsanából hajlítsuk a jobb lábunkat vīrāsanába. A térdeink maximum csípőszélesen távolodjanak el egymástól; előbb tenyér- majd alkartámaszon keresztül háton fekvésbe helyezkedünk el. Kitartás után anélkül, hogy a gerincet csavarnánk, felemelkedünk, nyújtjuk a lábunkat dandāsanában, és a lábtartás cseréjével végrehajtjuk a gyakorlatot a másik oldalra is.
IV. A térdhajlító izmok (combon hátul) esetében:
1. Előrehajlások. Minden típusú előrehajlás jó.
A fordított testhelyzetek rávezető technikái
1. Falnál supta-daṇḍāsanából.
Hajlítsuk be a térdet, a talpat tegyük a falra, majd a lábak és karok közös erejéből emeljük föl a medencénket. Rögzítsük a medencét a vállöv fölött, próbáljuk a talajba tolt karokból is emelni a törzset. Kilégzéssel engedjük vissza a medencét a talaj felé, hajlítsuk a lábat, húzzuk a combot a has felé, és gördüljünk az oldalunkra. A kezeink segítségével emelkedjünk fel ülésbe.
2. A vállöv emelése.
Használhatunk blokkot és plédet, csak plédet vagy összehajtott matracot.
3. Halāsanából föllépünk a falra (vagy szék ülőkéjére) és onnan lábemeléseket végzünk. A könyökök szétcsúszása ellen helyezzünk hevedert a felkarra, a könyökhajlatunk alá. A gyakorlat lebontásánál a gerincet csigolyáról csigolyára engedjük a talajra (ha hevedert alkalmaztunk a felkar rögzítésére, akkor azt távolítsuk el először).
4. Sarvāngāsana párokban.
A gyakorló hátának egyenesítését és a gerinc nyújtását fordított helyzetben segíthetjük, ha mögé állunk és megtámasztjuk lábszárunkkal a hátát, a könyökök távolságát kiigazíthajuk a lábfejünkkel (mindkét esetben figyelünk arra, hogy folyamatosan emeljük fölfelé a gyakorló lábát). A megfelelő tartás beállítása után hagyjunk időt az egyéni kivitelezésre is. A lebontás egyénileg történik.
A kéztámaszos gyakorlatok rávezető technikái
I. A kar munkájára:
1. Delfin pózban karhajlítások.
Elhelyezkedünk vajrāsanában, majd letesszük az alkarokat a talajra úgy, hogy a könyökünk a vállunk alatt legyen. Az ujjakat fűzzük össze, a kisujjakat simítsuk egymás elé. Nyújtsuk ki a térdeinket, megemelve a medencét; és belégzéssel engedjük az állunkat az összefűzött ujjaink elé a talajra, majd kilégzéssel vigyük a fejet, a homlokunkat a két könyökünk közé, közben toljuk a medencét az ég felé. Ismételjük többször, majd engedjük a térdeket a talajra, és pihenjünk meg.
2. Śīrṣāsanából fej- és vállöv-kiemelések.
Śīrṣāsanában az alkarokra erősen támaszkodva, folyamatosan az ég elé törekedve, belégzéssel elemeljük a fejtetőt a talajtól, enyhén homorítunk, majd kilégzéssel újra leengedjük a fejet. Dinamikusan, légzésszinkronnal végezzük.
II. A csuklóra:
1. Függeszkedés a csukló erősítésére.
2. Hevederrel.
A segítő santolanāsanában tartja a gyakorlót úgy, hogy a heveder a medencén van.
Felhasznált irodalom: Jóga tiszta forrásból: Dr. Tóth-Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely
