Jógikus táplálkozás 3. (lelki szint)

Fontos, hogy minél inkább erőszakmentes és jó minőségben lévő ételeket fogyasztva kezdvező módon hassunk a karmánkra és ezáltal a lelki életünkre. Az alábbi cikkben a táplálkozás transzcendentális aspektusai ismerhetőek meg.

Mi számít transzcendentálisnak?

Isten, a lelki világ, a lélek és a lelki energia az anyagon túli, metafizikai, transzcendentális. Minden, ami az előbb felsoroltakkal közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatban kerül, az szintén lelkivé válik. Néhány példán keresztül megérthetjük ezt: ha egy ember lelki életet él, ha egy eszközt a lelki gyakorlatok megsegítésére használunk, ha az anyagból megformáljuk Isten formáját, ha egy szöveg Istenről vagy a lelki világról szól, ha egy helyen lelki gyakorlatokat végeznek, ha egy ikon egy lelki mantrát ábrázol, akkor transzcendentálisnak számít.

Mit tehetünk lelkivé?

Röviden válaszolva: bármit. Bővebben kifejtve: ami nem ütközik a védikus (jama, nijama, dharma) elvekkel, összhangban van a jógahagyományokkal, és nem mond ellen a szentírásoknak, azokat lelkivé tudjuk tenni.

A tudatunkat megtölthetjük lelki tudással; a munkánk gyümölcsét felajánlhatjuk Isten szolgáinak; az erőnkkel és a hatalmunkkal mások lelki felemelkedését támogathatjuk; a pénzünkkel lelki célokra adományozhatunk; a művészi tehetségünkkel kifejezhetjük Isten fenségét és a lelki világ szépségét; a hangunkkal elénekelhetjük és a beszédünkkel elbeszélhetjük a lelki élet csodáit; az egészségesen tartott testünk a lélek és a Felsőlélek temploma lehet; a testünk és a környezetünk tisztán tartása kedvező teret adhat a jóga és a lelki gyakorlatok végzésére; a tanulmányainkat az Abszolút Igazság megértésére irányíthatjuk; a nappalinkból szent helyet varázsolhatunk azzal, hogy oltárat állítunk benne; a nemi életet lefoglalhatjuk azzal, hogy lelki-tudatos gyermekeket nemzünk; a médiában lelki bölcseleteket oszthatunk meg; az elménket az előbb leírt dolgok végzésére összpontosíthatjuk.

A sort végtelenségig lehetne folytatni, mivel a lelki energia az anyag fölött van, ezért minden esetben hatni tud rá, képes azt átváltoztatni. A táplálékunkat szintén lelkivé tehetjük azzal, ha kapcsoljuk Istenhez. Ezen terület kiemelkedően fontos, hisz: “Amit eszünk, azzá leszünk.” Naponta többször is eszünk, és a bevitt élelem felépíti a testünk, energiát ad és táplálja a tudatunkat. Ha az étel lelki, amit megeszünk, akkor egész lényünket (testünket, energetikánkat, tudatunkat) lelkivé tudja tenni. Ezért hihetetlen transzcendentális potenciával bír a lelki táplálkozás.

Mi az a praszádam?

Lelki szinten nem elég pusztán vegetáriánus ételeket fogyasztani, előtte fel kell ajánlani Istennek. A védikus szentírások szerint a Legfelsőbb Úrnak áldozatként felajánlott vegetáriánus étel lelki étellé válik. Ahogyan a tűzbe helyezett vas lassan felveszi a tűz tulajdonságait, úgy az Istennek felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik, amely elfogyasztva tisztítja a szívet. Ezt az ételt praszádamnak, Isten kegyének nevezzük.

A praszádam fogyasztása alapvető fontosságú egy lelki életben törekvő ember számára, mert amellett, hogy a jóság minőségében lévő vegetáriánus alapanyagokból készült, a felajánlás során megtisztul minden olyan karmától (visszahatástól), amely beszennyezi. A Bhagavad-gítá, a védikus hagyományok legfontosabb szentírása leírja, hogy a lelki tökéletességre törekvő ember megszabadulhat minden bűnétől, ha olyan ételt fogyaszt, amelyet először felajánlottak áldozat gyanánt. Ezért a vegetáriánus táplálkozás végső tökéletessége az, ha nem fogyasztunk mást, mint Istennek felajánlott ételeket.

Hogyan kerül az étel kapcsolatba az Úrral?

A Brahma-szamhítá 32. versében azt olvashatjuk, hogy: …”Az Úr transzcendentális alakja boldogsággal, igazsággal és valódi (örök) létezéssel teli, s amely tündöklően ragyog. Testének minden része önmagában hordozza valamennyi érzékszerv összes képességét. Ő az, aki örökké látja, fenntartja és irányítja az anyagi és a lelki univerzumok végtelen sokaságát.”

Azon túl, hogy Isten személy, transzcendentális teste mindenható is, vagyis a szemével képes látni, hallani, ízlelni, tapintani és szagolni. A szájával, fülével, orrával, bőrével ugyanezen képességeket tudja. Tudatával mindenről tudatos, mindenhol jelen van. Ezért ha felajánlunk Neki valamit, azt képes érzékelni, látni és elfogadni. Felajánlhatunk neki bármit: egy finom illatot, egy gyertyalángot, egy szép dallamot, vagy akár ínycsiklandozó ízeket.

A védikus szertartások (áratik) során ilyen nemes dolgokat ajánlunk fel az Úrnak, hogy kedvében járjunk és örömöt okozzunk Számára. A szertartásokon kívül bármilyen élettevékenységünket vagy dolgainkat is felajánlhatjuk Neki, ahogyan azok leírásra kerültek a cikk első pár bekezdésében. A felajánlás során nem a felajánlott tárgy vagy tevékenység a fontos, hanem az attitűd, amivel tesszük. Isten azon túl, hogy Mindenható és Mindentudó, még Teremtő is, Teljes és Tökéletes. Valójában nincs semmire sem szüksége, hisz Ő a forrása mindennek. Igazából a szeretetünket és az érzéseinek fogadja el, amivel az adott dolgot adjuk Neki.

Ahogy egy anyának sincs szüksége a gyermeke által rajzolt és neki ajándékozott pálcikaembereket ábrázoló rajzra, úgy az Úrnak sincs szüksége arra, amit mi adhatunk Neki. De az anya mégis óriási örömmel és meghatódottsággal veszi gyermeke rajzát, mert jól tudja, hogy abban benne van minden szeretete és érzelmeinek kifejezése. Ehhez hasonló módon Isten is elérzékenyülve és szeretettel fogadja el felajánlásainkat, mert érzi a benne lévő odaadásunkat.

Egy vaisnava jógi Istent személyként közelít meg: baráttagjaként, családtagjaként, szerettjeként kezeli Őt, így mindig a kedvében szeretne járni és gondoskodni szeretne Róla. Ezért amikor főz, akkor elsődlegesen Neki főz. Számára szeretne finomságokat készíteni, hogy ezen keresztül is kifejezhesse kötődését és szeretetét. (Ahogy az anya is főz családja részére.) Ha valaki ilyen hangulatban főz, és aztán az elkészült ételt fölajánlja Istennek, akkor ezzel odaadó szolgálatot, lelki gyakorlatot végez.

A jógi felajánlja ételét Istennek, Ő szemeivel elfogadja, megízlelni és megeszi, majd a “maradékát” kegyesen (praszádam) meghagyja a jógi számára. A szeretetet elfogyasztja Isten, de az étel maga ott marad. Ezen folyamat során az étel kapcsolatba kerül az Úrral, így megszenteltté, lelkivé válik.

A praszádam sokoldalúsága

A praszádam elkészítése, felajánlása, felszolgálása és elfogyasztása mind része lehet az odaadó szolgálatnak. A főzés és a felajánlás Isten imádatának a része, míg a praszádam kiosztása és elfogadása a szeretteinkkel való társulás eleme. A következőkben ezen tevékenységek szabályait foglaljuk össze.

A felhasználható alapanyagok

Összességében a lakto-vegetáriánus ételek jók. Az alapanyagok kiválogatásánál kerülni kell a húst, halat, tojást, és minden olyan élelmiszert, ami valamilyen állati eredetű anyagot tartalmaz, kivéve a tehéntejet és tejtermékeket. A növényi eredetű anyagok közül a hagyma, fokhagyma, gombák kerülendőek, és nem szabad olyan tejet sem felajánlani, amiben só van.

Az élvezeti cikkek közül a kávét, kakaót, teát, alkoholt tartalmazó ételek sem felajánlhatóak, mert élénkítő és kábító hatású anyagokat tartalmaznak. Ugyanez vonatkozik az enyhébb és erősebb kábítószerekre, pl. marihuana, hasis, bétel, stb. Az alapanyagoknak frissnek és jó minőségűnek kell lennie, és ha a tárolás során megromlanak, akkor már ne ajánljuk fel, inkább dobjuk ki. Inkább vegyünk olcsóbb alapanyagokat, ami friss, mint drágát, de romlottat. A zsiradékok közül a ghí vagy a vaj a legjobb, de ezeket ki lehet váltani növényi olajjal.

Az olyan ételeket, amelyek tiltott alapanyagokat tartalmaznak, nem szabad felajánlani, következésképpen megenni sem szerencsés. A szentek azt mondják, hogy a nyelv késztetéseinek a kontrollálása abból áll, hogy lehetőség szerint csak praszádamot eszünk. Ezért ha saját élethelyzetünkben megoldható, soha ne fogyasszunk fel nem ajánlott ételt. Az olyan ételt se ajánljuk fel, amelyek elfogadható ugyan, de valamilyen oknál fogva íztelen, rossz ízű, ehetetlen, tisztátalan, vagy rovarok, állatok, vagy emberek ettek bele.

A főzés kellékei és körülményei

A főzésnél a legfontosabb az, hogy a szakács és a konyha is tiszta legyenek, és a szakács megfelelő, szeretetteljes tudatban főzzön. A legjobb, ha a konyhában nem tárolunk olyan edényeket, amik piszkosak, és nem megyünk be úgy, hogy előtte ettünk, aludtunk, WC-re mentünk, stb. Ilyenkor fürdőt és tiszta ruhát kell venni, ezután beléphetünk a konyhába. A konyhában nem eszünk, iszunk, köpködünk, nyúlunk az orrunkhoz vagy a szemünkhöz, a készülő ételeket nem kóstoljuk meg. A hajunk (akinek van, pl. hölgyek) legyen bekötve, hogy ne essen az ételbe. Ne hordjunk gyapjút a konyhában, és lehetőleg szintetikus anyagokat sem, többek között, mert könnyen gyúlékonyak. A kezünket gyakran mossuk meg, különösen orrfújás, szemtörlés után.

Az edények közül a vörösréz a legjobb, de ha ez nem beszerezhető, akkor a rozsdamentes acél, majd a zománcos edények. Az agyagedényeket csak egyszer lehet használni főzéshez, felajánláshoz vagy evéshez, mert nem lehet maradéktalanul megtisztítani őket. Ugyanez vonatkozik a műanyag edényekre is. Az előbbiek használatát próbáljuk a minimálisra csökkenteni, míg az alumínium mérgező anyagokat tartalmaz, ezért nem alkalmas főzéshez vagy evőeszköznek. A fa eszközök, pl. deszkák, kanalak tisztábbak a műanyagnál, de azért érdemes időnként lecserélni őket. A vörös- vagy sárgaréz edényekben nem szabad savas dolgokat tárolni, mert kioldják a rezet az edény falából. Az ivóvizet viszont megtisztítja a vörösréz. Az ezüst is érzékeny bizonyos vegyületekre, ezért óvatosan használjuk!

A főzéshez használt tüzelők közül a tehéntrágya a legjobb. Ennek a füstje a rovarokat is távol tartja. A második legjobb a fa, vagy faszén, de olyan, amelynek nem keserű, maró a füstje. Ezután következik a többi: gáz, villany.

A jó szakács mindig rendben tartja a konyháját, és az élelmiszerraktárat is. Bhógának azokat az élelmiszereket vagy kész ételeket nevezzük, amik még nincsenek felajánlva Istennek. A felajánlott étel praszádam lesz. A bhógából lehet nagyobb mennyiséget is beszerezni, ha nem romlandó, és megfelelően tudjuk raktározni.

A vaisnava jógatradíció úgy tartja, hogy a szakács tudata belekerül az ételbe. Ezért a főzésben résztvevőknek minél jobb lelki tudatban kell lenniük, ezért a legjobb, ha főzés előtt végeznek lelki gyakorlatokat, pl. dzsapa meditációt. Főzés közben lehet lelki témájú leckéket és énekeket hallgatni.

A konyhát rendszeresen takarítsuk ki, beleértve a gáztűzhelyeket, falakat, padlót, polcokat is. A főzés után minél hamarabb mosogassunk el jó alaposan, úgy, hogy minden bennégett maradékot eltávolítunk a fazekakból, és fényesre sikáljuk őket. Ez elősegíti a szív tisztítását. A szemetet minden nap vigyük ki.

A felajánlás

Az elkészült ételeket (anélkül, hogy valaki belekóstolt volna), fel lehet ajánlani az Úrnak. A jóga asramokban és templomokban a múrtiknak (istenszobroknak) szoktak ajánlani, míg otthon lehet egy házi oltár előtt, vagy pusztán egy elmében elképzelt isteni formának.

Az étel a felajánlásához a legjobb ezüst vagy arany edényeket használni, de a réz is jó, illetve bármilyen jó minőségű fém. A felajánláshoz használt edényekből csak Isten eszik, ezért a felajánlás után a praszádamot (a már lelki ételt) tegyük át másik edénybe, és ezután megehetjük, illetve felszolgálhatjuk a szeretteinknek. Az adagok mérete akkora legyen, mint amennyit egy felnőtt ember megesz.

Az ételek legyenek melegek, de ne forrók, és ha korábban készültek és már kihűltek, akkor lehetőség szerint melegítsük őket meg a felajánlás előtt. Egyes ételek viszont, pl, édesrizs, tejes édességek, csatnik, saláták stb. hidegek is lehetnek. Próbáljunk meg frissen főzni, hogy ne kelljen állott ételeket ajánlani Istennek.

Egy egyszerű házi felajánlásnál az oltáron a lelki tanítómester és a jógatradíciónk alapítója (vaisnavák esetében Sríla Prabhupáda), és Istent (vaisnaváknál Krisnát) ábrázoló képek vannak. Az elkészült ételeket tegyük be az edényekbe, és kanalat is adjunk mellé. A felajánlást tegyük az oltár elé, miközben vibráljuk el a következő mantrákat félhangosan, mindegyiket háromszor egymás után. Csak szanszkritül kell elmondani, a magyar fordítás azért van itt leírva, hogy tudjuk mit jelentenek a mantrák.

1. Sríla Prabhupáda mantrája:

nama óm visnu pádája krisna présthája bhútalé

srímaté bhaktivédánta szvámin iti náminé

“Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Szváminak, aki nagyon kedves az Úr Krisnának, mert az Ő lótuszlábainál keresett menedéket.”

namasz té száraszvaté dévé gauravání pracsáriné

nirvisésa súnjavádi páscsátja désa táriné

“Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked, ó, lelki tanítómester, Szaraszvatí Gószvámí szolgája. Az Úr Csaitanyjadéva üzenetét prédikálod, s felszabadítod a nyugati világ országait, melyeket a személytelenség és üresség filozófiája hat át.”

2. Ima az Úr Csaitanyjához, hogy megkapjuk a kegyét:

manó mahá vadánjája krisna préma pradhája té

krisnája krisna csaitanja námné gaura tvisé namaha

„Ó, legnagylelkűbb inkarnáció! Te maga Krisna vagy, s úgy jelentél meg, mint Srí Krisna Csaitanja Maáprabhu. Srímati Rádháráni arany színét öltötted fel, és mindenfelé osztod az Isten iránti tiszta szeretetet. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!”

3. Hódolat felajánlása Krisnának:

namó brahmanja dévája go bráhmana hitája csa

dzsagaddhitája krisnája góvindája namó namaha

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Abszolút Igazságnak, Krisnának, aki a tehenek és a bráhmanák, valamint a többi élőlény jóakarója. Újra meg újra hódolatomat ajánlom Góvindának, aki az öröm tárháza minden érzék számára, és az egész világ javát akarja.”

4. Pancsa-tattva mantra:

dzsaja srí krisna csaitanja prabhu nitjánanda

srí advaita gadádhara srívászádi gaura bhakta vrinda

“Hódolatomat ajánlom Srí Krisna Csaitanjának, Nitjánanda Prabhunak, Srí Advaitának, Gadádharának, Srívászának és mindenki másnak, aki az odaadás útján halad!”

5. Mahá-mantra:

Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré

Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré

A jobb kezünkben legyen egy kis csengő, amivel csengetünk, és meditáljunk azon, hogy szeretettel ajánljuk az ételt Istennek, Krisnának, aki örömmel megkóstolja és elfogadja, mert szeretettel kínáltuk neki. A felajánlást 10-15 percig fent hagyjuk az oltár előtt, és amikor az idő lejárt, akkor csengetni kell egy rövidet és tapsolni hármat, jelezve Krisna felé, hogy vége van a felajánlásnak.

Ha nincs oltárunk, akkor is felajánlhatjuk az ételt az Úrnak úgy, hogy elmében elképzeljük a lelki vezetőnk képét, és Isten formáját. Ha nem vagyunk tagja, illetve nem szeretnénk elköteleződni a vasinava jógatradícióhoz, akkor a saját hitünk és megértésünk alapján képzeljük el Istent és egy belső meditációt végezve ajánljuk fel az ételt. Kezdetben az sem baj, ha nem végzünk mindent pontosan a főzést és a felajánlást illetően: a lényeg az odaadó hozzáállásunk és a lelki attitűd.

Ezzel a rítussal válik az anyagi ételből lelki étel: praszádam, ami már nemcsak a testünket táplálja, hanem a lelkünkre is hatással van. Istennek valójában nincs szüksége anyagi ételre, és nem úgy kanalaz az ételből, ahogy mi tennénk; anyagi értelemben véve nem kóstol bele a neki felajánlott ételbe, hiszen abból szemmel láthatólag nem fog hiányozni semmi. Valójában az odaadás az, ami eljut ezeken az ételeken keresztül Krisnához (Istenhez), és ez az, ami miatt elfogadja. Az Úr transzcendentális tulajdonságai által fogja megízlelni a felajánlott ételt azért, mert azt szeretettel és odaadással készítették Neki. Anyagi érzékeinkkel felfoghatatlan módon, a Legfelsőbb Úr képes úgy is megkóstolni az ételt, hogy akár csak rápillant. Krisna transzcendentális tulajdonságaival tölti fel az ételt azáltal, hogy kegyesen elfogadja azt, ezért nevezzük úgy, hogy „Isten kegye”.

A praszádam felszolgálása

A praszádam felszolgálásához hagyományosan a földre szokták ültetni az étkezőket. Érdemes leteríteni valami szőnyeget vagy párnákat, hogy ne a földre üljenek az étkezők, mert a praszádam elfogadása is az Úr imádata, így illendő tisztelni. Természetesen a mi helyzetünkben nyugodtan ülhetünk asztalhoz is. Helyezzünk mindenki elé tányérokat, poharakat és kanalakat. Indiában gyakran banánlevélből vagy más, szárított levélből készült tálcákat használnak, amelyek evés után eldobhatóak, így nem szennyezik a környezetet. Indiában a legtöbbször kézzel esznek az emberek, de nyugaton ez szokatlan lehet, ezért nyugodtan lehet evőeszközöket használni.

A praszádamot át kell szedni azokba az edényekbe, amikből osztani fogjuk. Aki az ételt kiosztja, ő a felszolgálás alatt ne egyen. A felszolgálást a vízzel kell kezdeni, majd rizs és a keserű preparációk következnek, ezt a leves és a sós csemegék követik. Ezután a zöldséges főételek következnek, először a könnyebbek és nedvesebbek, majd a szárazabbak és nehezebbek, pl. először főtt, majd sült. Menet közben újra osztunk rizst, levest és gabonát (lepényt). Utána a nedves, de nehezebb főételek következnek, valamint a saláta és szószok. Ezután a folyékony és szilárd édességek következnek. Meg kell állapítani, hogy melyik a legkevésbé édes, és azzal kell kezdeni a sort, a legédesebb felé folytatva. Italt vagy vizet menet közben lehet szolgálni. Igény szerint az étkezés végén az emésztést elősegítő és szájfrissítő fűszereket lehet adni.

A praszádam elfogadása

Tiszta, kellemes és jó levegőjű helyen együnk. Étkezés előtt mindig mossunk kezet. Együnk keresztbe tett lábbal, a földön ülve, mert ez segíti az emésztést. Ne együnk kinyújtott lábbal, állva, vagy nyilvános helyen, ahol sok ember lát. Ahogy korábban is írtuk, természetesen lehet asztalnál, széken ülve enni. Ha valaki belép a szobába, miközben eszünk, akkor azonnal le kell ültetni, és megkínálni, mivel ha valaki nézi, hogy eszünk, és irigy lesz, akkor megbetegedhetünk. Mindig az idősebb személyek üljenek le először az étkezéshez és ők kapjanak először praszádamot, majd a gyerekek, a nők és végül a férfiak.

A praszádam megtisztelése közben tudatában kell lennünk annak, hogy Krisna kegyét kapjuk meg általa. Tiszteletünk kifejezése képen az alábbi imákat mondjuk az étkezés megkezdése előtt közösen:

1.)

mahá-praszádé góvindé náma-brahmani vaisnavé

szvalpa-punjavatámrádzsan visvászó naiva dzsájaté

„Akik nem végeznek kiemelkedő jámbor tetteket, azok sem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ételmaradékaiban [a praszádamban], sem Góvindában, sem az Úr szent nevében, sem a vaisnavákban nem tudnak hinni.”

2.)

saríra avidjá-dzsála, dzsadéndrija táhé kála,

dzsívé phélé visaja-szágaré

tára madhjá dzsihvá ati, lobhamaja szudurmati,

táké dzsétá kathina szamszáré

krisna bara dajámaja, karibáré dzsihva dzsaja,

szva-prasáda-anna dila bhái

széi annámrita kháo, rádhá-krisa-guna gáo,

prémé dáka csaitanja-nitái

„Óh, Uram! Ez az anyagi test a tudatlanság tanyája, az érzékek úthálózata pedig csak a halál felé vezet. Valahogyan beleestünk az anyagi érzékkielégítés óceánjába, s az érzékek közül a nyelv a legtelhetetlenebb és a legkevésbé kontrollálható. Ebben a világban nagyon nehéz féken tartani a nyelvet, de Te, drága Krisna, nagyon kegyes vagy hozzánk. E csodálatos praszádát adod nekünk, hogy felülkerekedhessünk a nyelv hatalmán. Fogyasszuk hát ezt a praszádát teljes megelégedettségünkre, dicsőítsük Srí Srí Rádhá és Krisna fenségét, és hívjuk szeretettel az Úr Csaitanja és az Úr Nitjánanda segítségét.”

Természetesen az ima esetében is bármikor mondhatunk saját imát is, ha nem szeretnénk vagy nem tudunk azonosulni a vaisnava jógahagyomány imájával. A lelki és a hálával teli atmoszféra a lényeges, nem pedig az, amit mondunk.

A praszádamból mindig csak annyit kérjünk, amit meg is tudunk enni, nem illik otthagyni. Étkezés közben csak könnyed lelki témákról beszélgessünk, kellemes légkört teremtve ezzel. Kerüljük a fölösleges, vagy nehéz témájú beszélgetéseket. Az étkezés addig tart, ameddig a legidősebb személy eszik. Amikor már ő befejezte, akkor állhatunk fel és hagyhatjuk el az étkezőhelyet. A praszádam elfogyasztása (megtisztelése) után mindig mossuk meg kezünket és szánkat, valamit a helyiséget is mossuk fel, ahol ettünk, vagy töröljük le az asztalt.

Megjegyzés: A mentális és a testi szintű táplálkozás két másik külön cikkben van leírva. A mentális szint ITT, míg a testi szint IDE kattintva érhető el.