Isten megnyilvánulásának három formája
Az Abszolút Igazság, a Legfelsőbb Személy megismerésének a védikus írások szerint három fokozata van, amelyről a Srímad-Bhágavatam ír részletesen. E fokozatok:
1.) Isten személytelen energiaformája (Brahman),
2.) a mindenki szívében jelenlévő Felsőlélek (Paramátmá) és
3.) Isten személyes formája (Bhagaván),
mind ugyanazon Abszolút Igazság három megnyilvánulási formái.
A védikus írások közül az upanisadok a személytelen Brahmanra, néhány upanisad, és bizonyos értelemben Patandzsali jógarendszere a helyhez kötött Paramátmára, a puránák és az itihászák pedig a legfelsőbb Bhagavánra összpontosítva tárják fel az Abszolút Igazság jellemvonásait.
Brahman (Isten személytelen, energia formája)
A Brahman kifejezés Isten mindent átható aspektusára utal, amikor a lelki energiája révén áthatja a teljes teremtést, és fenntartja azt. A jóga filozófia szerint a kozmosz különféle megnyilvánulásai mindannyian az örök Brahmanból erednek. Ez az összehasonlíthatatlan és anyagi tulajdonságok nélküli aspektusa a Legfelsőbbnek. Amikor valaki megvalósítást szerez a Brahmanról, akkor a személytelen legfelsőbb szellemet látja mindenben.
A Bhagavad-gítá leírja, hogy a Brahman természete az, hogy halhatatlan, elpusztíthatatlan, tehát örökkévaló és mindig boldog. Ennek a mindenek felett álló személytelen, irányító energiának a felismerése és megértése jelenti az Abszolút Igazság megvalósításának első szakaszát, amely valójában csak egy része a Teljes Egésznek. A Bhagavad-gítá szerint a legfelsőbb Brahmant megvalósítva az embert teljes boldogság tölti el. Az ilyen ember sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben.
Paramátmá (Isten helyhez kötött, Felsőlélek formája)
Minden teremtett lény szívében két lélek lakozik, az egyik az élőlény önvalója (egyéni lelke), vagyis a dzsívátmá, a másik pedig Isten helyhez kötött formája, a Felsőlélek, vagyis Paramátmá. Az egyéni lélek az élőlény eszenciájának lényege, a tudatosság forrása, a test birtokosa és irányítója. A Felsőlélek az egyéni lélek mellett foglal helyet, és annak tanúja, jóakarója, barátja, vigyázója, lelki irányba terelője.
Az anyagi testeknek sajátságos birtokosaik szerint sokféle változatuk van, azonban a Legfelsőbb Személy Felsőlélekként az élőlénytől függetlenül mindezen testekben jelen van. A Felsőlelket a Védák végtelen sugarakat árasztó naphoz hasonlítják, aki mindent átható formában, mindenhol létezik. Kijelentik, hogy az a személy rendelkezik igazi tudással, aki az élőlényekben a fent említett három dolgot (a testet, a test birtokosát, vagyis a lelket és a Felsőlelket) egyaránt érzékeli. A Felsőlélek a test halálával e parányi lélekkel együtt vándorol tovább a különféle mozgó és mozdulatlan testekbe.
Valójában az anyagi test egy géphez, egy autóhoz hasonlatos, amelyben a lélek utasként, a Felsőlélek pedig navigátorként van jelen. A Felsőlélek jóváhagyásával, a lélek vágyából születnek meg a tettek, amelyek létrehozzák a karmát. A karma eredményeképp az önvaló életről életre különféle anyagi testeket fogad el. Minél tisztább valakinek a tudata, annál inkább képes érzékelni a Felsőlelket, hallgatni annak útmutatásait, és a megfelelő döntéseket meghozva a lelki úton járni.
Bhagaván (Isten, mint egy személy)
A védikus leírások teista megközelítése szerint Bhagaván az Abszolút Igazság legteljesebb arculata, és mint a Legfelsőbb Személy, felfoghatatlan tulajdonságokkal rendelkezik. Úgy mondják, hogy Bhagaván az a személy, aki végtelen szépséggel, tudással, erővel, hírnévvel, gazdagsággal és lemondással rendelkezik, Isten. Bhagaván tehát a vasinava koncepció szerint a Brahman, a Paramátmá és minden isteni inkarnáció forrása.
Az Abszolút Igazság említett három aspektusát a Nap három arculatának (a napfény, a bolygó felszíne és maga a bolygó) példájával lehet szemléltetni. A napfény (Brahman) tanulmányozása csak a kezdet, míg a Nap felszínének (Paramátmá) vizsgálata már fejlettebb tanulmányozás. A legjobb azonban az, ha valaki képes bejutni magába a Napba (Bhagaván), és úgy von le következtetéseket e bolygó jellemzőit illetően. Annak ellenére, hogy három különböző aspektust tanulmányoznak, mindnyájan ugyanazt a témát vizsgálják — hiszen a napfényt, a bolygó felszínét és a Nap belső jellemzőit nem lehet egymástól elválasztani —, az e három fokot tanulmányozó egyének mégis külön kategóriákba tartoznak.
A Brahma-szamhitá megemlíti, hogy Bhagaván „szat-csit-ánanda-vigraha”, az örökkévalóság, a teljes tudás és a teljes gyönyör személyes formája. A személytelen Brahman az Abszolút Igazságnak csak a szat, vagyis az örökkévalóság jellemzőjét viseli magán. A Brahman a Bhagavánhoz képest olyan, mint a napfény a Naphoz képest. Míg a Paramátmá csak a szat-csit (örökkévalóság és tudás) aspektusait nyilvánítja meg, addig Bhagaván mind a három, szat-csit-ánanda (örökkévalóság, tudás, gyönyör), tulajdonságokkal rendelkezik.
Több aspektus, több vallás
Isten háromféle létezése, és ezáltal megvalósítási formái teszik lehetővé, hogy a világon oly sok vallás és jógairányzat jött létre. Ha elfogadjuk e három szintet, akkor rögtön egyértelművé fog válni, hogy minden lelki tan ugyanarról az Istenről beszél, és minden lelki út ugyanoda vezet. Mindössze azokban lesz különbség, hogy ki-mit hangsúlyoz és ki-melyik szintet szeretné elérni és megvalósítani.
Ugyanakkor személyes véleményként megjegyezném, hogy az a tökéletes jóga, amely mind a három szintről tanít és az a tökéletes jógi, aki Isten személyes elérését célozza meg, mert minden jóga a bhakti-jógában teljesedik ki.
