Mezős relaxáció
Ebben a relaxációban a test ellazítása után, tudatunkban egy gyönyörű virágos mezőre képzeljük magunkat, ahol megtapasztaljuk a tökéletes nyugalmat, a szeretetteljes hálát és az örökkévaló lelket.
Lefekszem savászanába, egész testem lazán és kényelmesen pihen. Elengedem a külvilágot, a külső zajok egyre lényegtelenebbé válnak számomra. Elengedem az érzéseimet, a belső gondolataim egyre lényegtelenebbé válnak számomra.
Figyelmemet testemre irányítom és elkezdem érezni tagjaim körvonalait.
Érzem a lábfejemet, lábszáramat, combomat és farizmomat. Érzem a lábam alatt a talajt és érzem lábam bőrén a ruhadarabokat. Majd a következő kilégzéssel elengedem ezt az érzetet és már nem tapasztalom alsó végtagjaimat.
Érzem a kézfejemet, alkaromat, felkaromat és vállamat. Érzem a karom alatt a talajt és érzem karom bőrén a ruhadarabokat. Majd a következő kilégzéssel elengedem ezt az érzetet és már nem tapasztalom felső végtagjaimat.
Érzem a hasamat, mellkasomat és a hátamat. Érzem a törzsem alatt a talajt és érzem törzsem bőrén a ruhadarabokat. Majd a következő kilégzéssel elengedem ezt az érzetet és már nem tapasztalom törzsemet sem.
Érzem a nyakamat, arcomat és fejemet. Érzem a fejem alatt a talajt és érzem hajas fejbőrömet. Majd a következő kilégzéssel elengedem ezt az érzetet és már nem tapasztalom fejem érzeteit.
Elengedem testi önazanosításomat, kilépek testemből, és gondolatban egy gyönyörű füves és virágos mezőre képzelem magam.
Mezítláb sétálok a reggeli nyári meleg napsütésben, a harmatos fűben. Lépteim során érzem, hogy a föld finoman masszírozza talpamat, és a harmat lágyan balzsamozza bőrömet. Gyönyörködöm a csodás tájban, amely végtelen békét és nyugalmat áraszt.
A nyugalom átjár engem is, mely hatására kedvem támad megpihenni, így lefekszem a puha fűre. A nap fénye melengeti egész lényem, jóleső boldogság árad szét bennem.
Hallom, hogy a szellő rezegteti a körülöttem lévő füvet, és enyhén bizseregteti bőrömet is. Majd szép lassan a szellő teljesen eláll, mindent áthat a csönd. Ahogy a szellő hullámai megálltak, úgy gondolathullámaim is elcsitultak.
Megszűnt a körülöttem lévő világ, a testem, és a gondolataim tapasztalása. Helyette azt tapasztalom, hogy lényem legmélyén ott van a tudatom forrása, a lelkem.
A lelkem, amely örökkévaló, teljes tudással és végtelen boldogsággal rendelkezik.
Megnyugtat az a gondolat, hogy a jóga segítségével ráleltem az útra, amelyen keresztül megismerhetem valódi önmagamat és Istennel való kapcsolatomat. Bízom Istenben, a tanítómban és önmagamban, hogy kitartó és sikeres leszek.
Hála és elégedettség járja át egész lényemet. Ebben a hangulatban megpihenek egy kicsit.
Majd visszatérek fizikai testembe. Újra érzékelem a külvilágot, hallom a zajokat, érzem a ruhadarabokat magamon, érzem a talajt a testem alatt. Tudatos vagyok önmagamról és a külvilágról egyaránt. Finoman, lassan megmozgatom végtagjaimat, majd karjaimat a fejem fölé emelve nyújtózkodom egy jó nagyot, és felülök törökülésbe.
(Szöveget írta: Medvegy Gergely)
