Összhangban: légzés és ászana I. rész

A légzés az egyik legfontosabb élettevékenységünk az anyagi létezésünk során, de a jógagyakorlásban is jelentős szerepe van. A pránát (mindent átható életerőt) a természetben az öt őselem hordozza magában, így azokon keresztül tudjunk magunkhoz venni: a földből a táplálék, a vízből a folyadékbevitel, a tűzből a nap sugarai segítségével, míg a levegőből a légzés által.
Az ászanázás során a szervezetünkben zajló energiaáramlást – a kitartásokon és a mozgáson túl – a figyelem vezetésével és a légzés szabályozásával befolyásolhatjuk. Emiatt nagy jelentősége van annak, hogy gyakorlásunk során ügyeljünk a fokozatosságra, és tartsuk be a feljődésünket biztosító lényeges alapelveket.

Térképezzük fel légzőszervrendszerünket

Először érdemes ülő helyzetben megfigyelni, megtapasztalni spontán légzésünk alakulását és az azzal járó testérzeteket. Figyeljük meg a tüdőnk, a hasunk, a rekeszizmunk, a bordakosarunk, a vállövünk és a hátunk mozgását. Vezessük végig a figyelmünket a kiáramló és a beáramló levegő útján, érezzük a létrejövő súrlódást, érzékeljük a levegő hőmérsékletét, sűrűségét, térfogatát. Ezeknek az egyszerű megfigyeléseknek a segítségével körvonalazódhat számunkra, hogy milyen területek hogyan vesznek részt a légzésben. Idővel ezeket irányítani is tudjuk, aminek eléréséhez remek segítséget nyújthat a részlégzések (hasi, mellkasi, kulcscsonti) gyakorlása is.

Lélegezzünk mélyen 

Következő lépésként – ügyelve arra, hogy puha és egyenletes maradjon – mélyítsük el a spontán légzésünket. Erre a teljes jógalégzés elsajátítása a legalkalmasabb. A légzésünk legyen mély, de semmiképp ne erőltetett vagy feszes. A kilégzés áramoljon a belégzésbe, a belégzés pedig a kilégzésbe. A teljesebb légzés karakteresebben tárja fel számunkra a légzés működésének mechanizmusát és több energiával tölt fel.

Teremtsük meg a mozgás és a légzés összhangját

A légzőszervrendszerünk további feltérképezéséhez és az elménk rögzítéséhez kiváló segítség, ha a légzésünket és a mozgásunkat szinkronba hozzuk egymással úgy, hogy egy adott mozdulathoz egy adott légzést párosítunk. Kezdjünk egyszerűbb bemelegítő gyakorlatokkal (domborítás-homorítás, oldalra hajlás, mellkasnyitás), mert így lehetőségünk nyílik arra, hogy a mozgás-légzés-figyelem egybeolvadásán túl tapasztalatokat nyerjünk a légzés élettanáról is.

A légzések élettana 

Mind a belégzés, mind a kilégzés más-más hatással bír. A belégzés a szimpatikus idegrendszert stimulálja, növeli az izomtónust, megemeli a pulzust és a vérnyomást, fokozza az aktivitást. Erőt ad, kitárja a mellkast, ezért általában belégzést végzünk intenzív izommunkánál, törzsemelésnél, fordított testhelyzetből való felemelkedéskor, homorításnál, láb- és karemelésnél, valamint gerinccsavarás lebontásánál. A kilégzés ellenben az idegrendszert paraszimpatikus tónusba hangolja: csökken az izmok feszessége, csökken a pulzus, a vérnyomás és az aktivitás, ellazulunk, a mellkasunk térfogata pedig szűkül. A következő helyzetekben legtöbbször kilégzés történik: az izmok nyújtásánál, törzsdöntésnél, fordított testhelyzetekbe való leereszkedéskor, domborításnál, láb és kar leengedésekor, gerinccsavarás felvételekor.

Az ászanázás alatti mozgás

Az ülések és a bemelegítések közbeni légzéstapasztalatunkat ültessük át a testtartások felvételére és lebontására is. Ismerjük meg a kivitelezés pontos lépéseit és a hozzájuk tartozó légzést. Például keresztezett lábú ülésből kilégzéssel vegyük fel a dandászanát, majd belégzéssel nyújtózzunk fel és kilégzéssel hajoljunk előre pascsimóttánászanába.

Alapszabályok

A légzésünk minden esetben legyen puha és egyenletes, tudatosan mélyítsük, de ne erőltessük, valamint ne is gyorsítsuk fel. A figyelmünk fenntartásával és a rendszeres gyakorlással spontán módon fog mélyülni a lélegzetvételünk. Törekedjünk arra, hogy minden esetben (még a nehezebb pózoknál is) folyamatosan, visszatartás nélkül áramoljon a légzésünk.

Forrás: Jógapont Online Jógamagazin